Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei
116 Diploma előtt és után 2.3.2. Elhelyezkedés, érvényesülési stratégiák Az életutak elemzésének következő állomása a diploma megszerzése utáni időszak. Ez volt az a kritikus pont, amelyre oly sok szem szegeződött akkoriban: vajon hazajön-e a frissen képzett fiatal értelmiségi, vagy hazát cserél? Interjúalanyaink hazajöttek, és itthon próbáltak meg érvényesülni (az a két fiatal is, aki a kutatás időpontjában még tanult, de vissza akart jönni, később tényleg hazajött). Érvényesülési lehetőségeik és stratégiáik szorosan összefüggtek azzal, hogy:- sikerült-e honosíttatni a diplomájukat;- az adott szakmában Szlovákiában milyenek voltak a karrierépítési lehetőségek. A diplomahonosítás szükségességét illetően megoszlott az interjúalanyok véleménye. A többség szükségesnek tartotta, mert nélküle Szlovákiában nem ismerték el a szakképzettségüket. Főleg pedagógusok tapasztalták, hogy a magyartannyelvű iskolákban a honosítatlan diplomát is elismerik abban az értelemben, hogy a Magyarországon végzett pedagógust az iskola vezetősége szakképzett embernek tekinti. Ez azonban csak az iskolán belüli, mondhatni inkább informális kapcsolatrendszerben volt érvényes. A központilag meghatározott bérezési szabályok szerint a Magyarországon végzett, honosítatlan diplomájú kolléga szakképzetlen, segédtanerőnek számított, s ennek megfelelő volt a fizetése is, vagyis alacsonyabb, mint az érvényes diplomával rendelkező pedagógusoké. Végső soron tehát mindenki rákényszerült arra, hogy honosíttassa a diplomáját - amennyiben persze a szakmájában akart elhelyezkedni és az állami szférában akart dolgozik. Mert a magánszférában látszólag kissé más volt a helyzet, amint az egyik magánvállalkozónál dolgozó interjúalany szavaiból kiderült: „A munkaadómnál nem jelent hátrányt, hogy a diplomám nincs honosítva, a munkaadóm elismeri. A déli vidéken nem hiszem, hogy ez problémát okoz. Az állami szférában valószínűleg nem ismernék el. ” Ebből az egyetlen esetből persze semmire sem következtethetünk. Valószínűleg ritkábban előforduló esetről volt szó29, mert az interjúalany elégedettnek tűnt. Mégis tervezte a nosztrifikációt. 2001 végéig a tizenhárom interjúalany közül öt honosíttatta a diplomáját. Az egyiknek ez probléma nélkül sikerült, ennek ellenére itthon tovább folytatta a tanulmányait, mert „az üzemmérnöki végzettségem Szlovákiában nem sokat jelent. A bakalárusi végzettséggel nem sok előnyöm van az egyszerű érettségizettekkel összehasonlítva. A mérnöki titulushoz további két éves tanulás kell. " A másiknak, aki angol-pedagógia szakon végzett, az angol szakot gond nélkül elismerték, a pedagógiát viszont nem. Úgy nyilatkozott, hogy neki ez egyelőre teljes mértékben megfelel. A harmadik kapott „egy papírt, amely szerint a diplomám egyenértékű az ittenivel, bár a magiszteri titulust külön kéne kérvényezni, de ezt még nem tettem meg, végül is ez csak egy papír kérdése". A fennmaradó két pedagógusnak két évig tartott a diploma honosítása. 29 A magánvállalkozók sokszor vágtak „megértő képet”, de csak azért, mert az érvénytelen diploma számukra is ok volt arra, hogy kevesebbet fizessenek a szakképzett munkaerőnek (Lampl 2002). Sőt egyes munkaadónak nagyon is megfelelt az ilyen „„diplomában diplomás”, mert elvégezte a szakképzettséget igénylő munkát, a fizetése viszont nem kellett, hogy annak megfelelő legyen.
