Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
98 A jogfosztottság időszaka mény értelmében a reszlovakizáció keretén belül szlovák nemzetiségűnek jelentkezhetnek azok, akik már az 1930. évi népszámlálás során is szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségűnek vallották magukat, ill. azok, akik szlovák, cseh vagy más szláv származásúak. A sajtó, a hatóságok és az akció propagálásába tevékenyen bekapcsolódó Szlovák Liga az állampolgárság visszaadásának és a vagyonelkobzás alóli mentesülés ígérete mellett általában a kitelepítéssel fenyegetőzve igyekeznek jelentkezésre bírni a magyarokat. Ezzel szemben számos magyarlakta településen illegálisan terjesztett röplapok szólítják fel a magyarságot a reszlovakizáció elutasítására. 1946. június 18. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alakuló ülésén a baloldali pártok közös jelöltjét, a kommunista Antonín Zápotockýt választják meg a testület elnökévé. 1946. június 19. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés egyhangúlag újra Edvard Benešt választja meg köztársasági elnökké, aki a kommunisták választási győzelmének megfelelően Klement Gottwaldot, a CSKP elnökét bízza meg kormányalakítással. 1946. június 21. Pozsonyban a reszlovakizáció irányítása és végrehajtása céljából megalakul a Központi Reszlovakizációs Bizottság. A Belügyi Megbízotti Hivatal által június 26-án kinevezett elnöke Mikuláš Huba. A csehszlovák kormány ülésén felmerül a reszlovakizáltak cseh- és morvaországi áttelepítésének lehetősége. Az áttelepítendők számát 50 ezerben jelölik meg. 1946. június 24. Moszkvában kihirdetik az 1945 júniusában a Szovjetunióba hurcolt pozsonyi magyarok koncepciós perében hozott ítéleteket. Esterházy Jánost, Neumann Tibort és Csáky Mihályt tíz, Teszár Bélát, Böjtös Józsefet, Jabloniczky Jánost, Birnbaum Frigyest és Párkány Lajost nyolc, Vircsik Károlyt és Szüllő Sándort ötévi munkatáborra ítélik. A magyar Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának béke-előkészítő albizottsága véglegesíti a békekonferencia elé terjesztendő magyar béketervezet szövegét. Ez konkrét területi igényt csupán Romániával szemben fogalmaz meg, Csehszlovákiával kapcsolatban azonban kijelenti, hogy amennyiben „nem hajlandó elismerni a magyar kisebbség jogi status quóját, nem ragaszkodhat a területi status quóhoz sem". Ravasz László dunamelléki református püspök a református egyetemes konvent nevében levélben kéri fel az Egyházak Világtanácsát: a csehszlovák protestáns egyházakon keresztül hasson oda, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiá-
