Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
86 A jogfosztottság időszaka egyezményt, mégpedig azzal a korábban ellenzett csehszlovák feltétellel együtt, hogy a csehszlovák kormány kapjon szabad kezet a kitelepítendő magyarok kiválasztására. A csehszlovák fél csupán arra vállal kötelezettséget, hogy a kitelepítendők kiválasztásánál figyelemmel lesz arra, hogy az reprezentálja a magyar kisebbség társadalmi összetételét. A magyar küldöttség ugyanakkor továbbra sem hajlandó tárgyalni a lakosságcsere és a tervbe vett reszlovakizáció után - dementis közlése szerint - Csehszlovákiában maradó 150-200 ezer magyar egyoldalú átvételéről. 1946. február 9. Az amerikai kormány az 1945. november 20-i magyar jegyzékre válaszolva leszögezi, hogy nem tartja megvalósíthatónak nemzetközi bizottság létrehozását sem a magyar-csehszlovák kisebbségi probléma, sem a lakosságcsere ellenőrzése céljából, s nem támogatja a magyarlakta szlovákiai területek nemzetközi ellenőrzés alá helyezését sem. Elismer és támogatni fog ugyanakkor minden olyan „emberséges” megoldást, amelyben a magyar és a csehszlovák kormány kölcsönösen megegyezik. 1946. február 15. A Megbízottak Testületé a lakosságcserével kapcsolatos feladatok elvégzésére létrehozza a Csehszlovák Áttelepítési Bizottságot, határozatot hoz a magyar és német lakosság összeírásáról, egyúttal megbízza a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a reszlovakizáció fő irányelveit. 1946. február 18. Az SZTH a járási nemzeti bizottságokhoz és közigazgatási bizottságokhoz intézett körlevelében elrendeli a szlovákiai magyar és német lakosság összeírását. Az összeírtaknak az összeírási íveken személyi adataikon kívül fel kell tüntetniük többek között mezőgazdasági vagyonukat, felszerelésüket, közlekedési eszközeiket, ingó és ingatlan vagyonukat, bankbetétjeik, részvényeik és értékpapírjaik értékét, a családi érintkezésben használt nyelvet és az előző népszámlálásokon bevallott nemzetiségüket. 1946. február 20. A csehszlovák kormány jóváhagyja a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság létrehozását, s elnökévé Daniel Okálit nevezi ki. 1946. február 21. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 28/1946. számmal törvényt fogad el az állandó választói névjegyzékekről, amely kimondja, hogy a választói jog gyakorlásának előfeltétele az állandó választói névjegyzékbe való felvétel, ebbe azonban csak cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok vehetők fel. Ezzel elveszítik választójogukat a csehszlovák állampolgárságuktól meg nem fosztott németek és magyarok is.
