Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)

Kronológia

1944. augusztus 29-1948. október 25.87

1946. február 23.

Ján Čech, az SZTH elnöke és Daniel Okáli, a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság elnöke tájékoztatja az SZLKP KB Titkárságát a lakosságcsere előkészületeiről. Okáli bejelentése szerint a Belügyi Megbízotti Hivatal 50 ezer magyar vád alá helyezését tervezi, hogy ezeket háborús bűnösség címén egyoldalúan át lehessen telepíteni Magyarországra. A Titkárság határozatban mondja ki, hogy a lakosságcsere során elsősorban a szlovákiai magyarság vagyonosabb rétegeit kell kitelepíteni, a lakosságcserét kísérő propaganda során pedig a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének kérdését össze kell kapcsolni a magyarországi németek kitelepítésének kérdésével.

1946. február 24.

„Felvidéki magyarok" memorandummal fordulnak Gyöngyösi János külügyminiszterhez, amelyben ismét az etnikai határokkal megegyező határok kialakításában jelölik meg a tartós és igazságos béke alapfeltételét. A memorandum szerint Magyarországnak még a „jószomszédi viszony” érdekében sem szabad lemondania az egy tömbben élő magyarokról.

1946. február 25.

A Megbízottak Testületé kiadja 37/1946. sz. végrehajtási utasítását „azon németek és magyarok foglalkoztatásáról, akik a köztársasági elnök 33/1945. sz. alkotmánydekrétuma értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat”. A végrehajtási utasítás szerint az állampolgárságuktól megfosztott németeket és magyarokat a külföldiek foglalkoztatásáról szóló törvények alapján sem szabad alkalmazni, hanem általános munkakötelezettségnek vannak alávetve a 88/1945. sz. dekrétum alapján.

1946. február 27.

Budapesten Vladimír Clementis külügyi államtitkár és Gyöngyösi János külügyminiszter aláírják a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek V. cikke felhatalmazza a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák (és cseh) önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény VI. cikke biztosítja az áttelepülőket, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik, VII. cikke értelmében viszont ingatlan vagyonuk kártérítés ellenében átszáll arra az államra, amelyet elhagynak, Vili. cikkében pedig a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy paritáson felül átveszi a szlovák népbíróságok által az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján háborús bűnösnek minősített magyarokat is. A X. cikk az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából 2 csehszlovák és 2 magyar tagból álló vegyes bizottság létrehozását írja elő. Az egyezményhez csatolt függelék úgy intézkedik, hogy az áttelepülők számába be kell tudni a már korábban áttelepülteket is. Az egyezményhez mellékelt jegyzőkönyven a csehszlovák kormány ígéretet tesz arra, hogy a magyar kisebbség kérdésének végleges rendezéséig felfüggeszti a vagyonelkobzásokat, az elbocsátott magyar közalkalmazottak számára szociális segélyt folyósít, s kötelezettsé