Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
72 A jogfosztottság időszaka 1945. augusztus 11. Edvard Benešnek a filmgyártás államosításáról rendelkező 50/1945. sz. dekrétuma az „államilag megbízhatatlan”, vagyis magyar és német nemzetiségű személyeket kizárja azok köréből, akik az államosított filmgyárakért, laboratóriumokért, filmkölcsönzőkért és filmszínházakért kártérítésben részesülhetnek. A Gustáv Husák részvételével ülésező Tornaijai Járási Közigazgatási Bizottság kimondja, hogy az augusztus 8-i merénylet miatt rövid időn belül ki kell telepíteni Tornaija minden magyar lakosát, majd pedig az egész járást meg kell tisztítani a magyaroktól. Kivételt csupán az antifasiszta harcosok és a vegyes házasságban élők kaphatnak. 1945. augusztus 11-12. Zsolnán tartja a háború utáni első országos konferenciáját Szlovákia Kommunista Pártja. A konferencia a prágai pártközpont nyomására a szlovák nemzeti felkelésben részt vett szlovák pártvezetők és a volt szociáldemokraták pozícióinak meggyengülését s a pártnak a prágai pártvezetésnek való erőteljesebb alárendelését eredményezi. Az elnöki poszton Karol Šmidkét a Prága által támogatott Viliam Široký váltja fel, Šmidkét elnökhelyettessé, főtitkárrá Štefan Bašťovanskýt választják. Jóváhagyják az SZNT-be és az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálandó kommunista képviselőjelöltek listáját, miközben Major Istvánt, a kommunista párt alapító tagját és egykori szenátorát magyar származása miatt nem választják be a párt Központi Bizottságába, és nem delegálják az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe sem. A konferencia elutasítja a magyar nyelvű pártsajtó engedélyezésének lehetőségét, s megerősíti a pártvezetésnek a magyar lakosság kitelepítésével kapcsolatos korábbi állásfoglalását. 1945. augusztus 14. A magyar kormány jegyzéket terjeszt a három nagyhatalom elé a békekonferenciával kapcsolatos szempontjairól, amely szerint a magyar kormány kívánatosnak tartaná, ha a határokat az érdekelt lakosság akaratával összhangban, a „nemzetiségi elv minél teljesebb alkalmazásával" állapítanák meg. Leszögezi, hogy a Csehszlovákia által felvetett kényszerű lakosságcsere nem lehet a nemzetiségi kérdés megoldásának az alapja, Magyarország számára a népcsere csak területi kompenzációval képzelhető el, a kisebbségekről pedig az ENSZ útján kellene gondoskodni. 1945. augusztus 16. Vladimír Clementis külügyi államtitkár a csehszlovák kormány nevében újabb jegyzékkel fordul a nagyhatalmakhoz, amelyben a németek kitelepítésére vonatkozó potsdami határozatra hivatkozva kifejti kormánya azon meggyőződését, hogy a nagyhatalmak feltételezhetően egyetértenek majd a csehszlovákiai magyar és a magyarországi szlovák lakosság kicserélésével, egyúttal kéri, hogy a SZEB-et hatalmazzák fel a lakosságcsere lebonyolításával.
