Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
170 Egyenjogúsítás párthatározatokkal. A pártállam első másfél évtizede 1949. június 24. A halálra ítélt Esterházy János kegyelmi kérvénnyel fordul Klement Gottwald köztársasági elnökhöz. A Balogh-Dénes Árpád által készített beadványban többek között arra való tekintettel kéri a halálos ítélet enyhítését, hogy halálos ítéletét távollétében hozták, s így nem volt lehetősége a védekezésre, valamint hogy a szlovák parlamentben elutasította a zsidó lakosság deportálásának megszavazását. 1949. június-július Miután a hatóságok megpróbálják megakadályozni a június 15-i pásztorlevél felolvasását, a helyi lakosság Szlovákia több községében ellenáll az azt elkobozni igyekvő karhatalomnak. A mintegy 20-25 ezer hívő részvételével zajló megmozdulások gócpontja Árva és Kiszuca, de a tiltakozási hullám kiterjed egész Szlovákiára. 1949. július 2. Klement Gottwald köztársasági elnök elhalasztja Esterházy János halálos ítéletének végrehajtását. 1949. július 13. A Nemzetgyűlés elfogadja a 194/1949. sz. törvényt, amellyel lehetővé teszi, hogy az „államellenes tevékenységet” kifejtő, valamint a Csehszlovák Köztársaság területét törvénytelenül elhagyó s a meghatározott időn belül vissza nem térő személyeket megfosszák csehszlovák állampolgárságuktól. A református egyháznak a Szlovák Nemzeti Front Központi Akcióbizottságán a készülő új egyházügyi törvényekről tárgyaló küldöttsége megelégedéssel nyugtázza, hogy a törvény a református egyházat egyenjogúsítja a többi egyházzal. 1949. július 15. Andrej Maťašíkot megválasztják a református egyház Szervező Bizottságának titkárává. Az így megüresedett lelkészi alelnöki tisztségbe később Böszörményi Lászlót delegálják. 1949. július 25. Vladimír Clementis csehszlovák külügyminiszter és Antos István magyar pénzügyi államtitkár aláírja a két ország közötti függő pénzügyi és gazdasági kérdéseket rendező ún. csorbatói egyezményt, amellyel Csehszlovákia és Magyarország kölcsönösen lemond az állam, a közjogi és természetes személyek által a lakosságcsere-egyezmény, a békeszerződés, valamint az ezeket kiegészítő megállapodások és okmányok alapján támasztható követelésekről, többek között a lakosságcsere magyar áttelepítettjei által hátrahagyott vagyonból fakadó követelésekről. Az egyezmény bizalmas kiegészítő jegyzőkönyve kimondja, hogy Magyarország visszaszolgáltatja Csehszlovákiának az első bécsi döntés után Csehszlovákiából „elhurcolt”, ill. hogy a két állam átadja egymásnak „a másik állam
