Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Előszó
16 Előszó lásukat pedig az újonnan berendezkedő (cseh)szlovák hatóságok nem engedélyezték, az 1945-1948 közötti évekre vonatkozóan csupán a szlovák és cseh, esetenként pedig a magyarországi sajtóból tájékozódhattam. 1948. július 28-án indult útjára a Csehországba deportált magyarok számára kiadott rövid életű Jó Barát című hetilap, majd 1948. december 15-én jelent meg az eredetileg hetilapként induló Új Szó első száma. A pártállami korszakból a kommunista párt 1949. május 1-jén napilappá átalakuló, s a rendszerváltásig a magyar kisebbség egyetlen engedélyezett napilapjaként működő Új Szó mellett a leghasznavehetőbb információforrást a Csemadok (A) Hét és a nőszövetség Nő című hetilapja, valamint az Új Ifjúság című ifjúsági és a Szabad Földműves című mezőgazdasági hetilap jelentette. A rendszerváltással nemcsak a kommunista párt ideológiai befolyása szűnt meg, hanem átalakult a kisebbségi magyar sajtó struktúrája is. Az újonnan induló lapok közül mindenekelőtt az első szabad (cseh)szlovákiai magyar sajtótermék, a Nap című hetilap, valamint a Szabad Földműves utódlapjaként megjelenő s napilappá átalakuló Szabad Földműves Újság (később: Szabad Újság) érdemel említést. A pártállami korszak elfogulatlannak nem nevezhető sajtója általában a kommunista párt propagandájának megbízható szócsöve volt. A magyar lapokban nemcsak a kisebbségi magyar sérelmek nem kaphattak publicitást, hanem a rendszer hivatalos ideológiájával nem egyező vélemények sem, a korabeli sajtóanyag így, kétségtelen megkerülhetetlensége ellenére, meglehetősen hiányos, és egyoldalú forrásértékkel bír. A hiányzó alapkutatások pótlására egy személyben nem vállalkozhattam, egy minél részletesebb és reményeim szerint objektív munka elkészítése azonban feltétlenül szlovákiai és magyarországi levéltári kutatásokat is igényelt. Az 1948 és 1989 közötti korszak legfontosabb döntései tudvalévőén a pártközpontban születtek, pozsonyi levéltári kutatómunkám során ezért elsősorban Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Szlovák Nemzeti Levéltárban található irataira, emellett pedig a szlovákiai törvényhozó szerv szerepét betöltő Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségi Hivatala, a végrehajtó szerv szerepét betöltő Megbízottak Testületé Elnökségi Hivatala, valamint az egyes megbízotti hivatalok fonójára támaszkodtam. Ugyancsak feldolgoztam az 1949-ben megalakult Csemadoknak, a szlovák kormány 1969-ben létrehozott Nemzetiségi Tanácsának, valamint az 1989 után létrejött magyar politikai tömörüléseknek a somorjai Bibliotheca Hungaricában elhelyezett iratanyagát. A levéltári munka megkerülhetetlen részét képezték a magyarországi levéltári kutatások. A magyar diplomácia a második világháborút követő években kitüntetett figyelemmel kísérte a csehszlovákiai fejleményeket, s részletesen dokumentálta a magyar kisebbség jogfosztását, a kitelepítésére, deportálására és vagyonának elkobzására irányuló törekvéseket. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után, különösen pedig az ötvenes évektől kezdődően érdeklődése érezhetően csökkent, a hetvenes években azonban újból megélénkült, a magyar Külügyminisztériumnak a budapesti Magyar Országos Levéltárban található iratanyaga így nélkülözhetetlen forrása a (cseh)szlovákiai magyarság történeimé-
