Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
1944. augusztus 29-1948. október 25. 109 Vladimír Clementis Gyöngyösi Jánoshoz intézett levelében beleegyezését adja, hogy a lakosságcsere-egyezmény Vili. cikke alapján háborús bűnösként áttelepítendők száma ne haladja meg a 999-et, ugyanakkor bejelenti azt az igényt, hogy 30-30 ezer személy kölcsönös áttelepítésével október 1-jén kezdetét vegye a népcsere. 1946. szeptember 25. A Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság elkobozza a rimaszombati református egyház vagyonát. A határozat indoklása szerint az egyházat „olyan társaságnak kell tekinteni, amely fasiszta célokat szolgált”. 1946. szeptember 28. A Magyar Területi és Politikai Bizottság albizottsága - 4 igen szavazattal és 1 tartózkodással - 3 községre (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún) korlátozva elfogadja a pozsonyi hídfő kiszélesítésére vonatkozó csehszlovák követelést. A tartózkodó A. T. Stirling ausztrál delegátus szerint Csehszlovákiának valahol másutt azonos értékű területet kellene felajánlania Magyarország számára. A Munkapárt felveszi a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt nevet. A névváltoztatást a Nemzeti Front csupán 1947. február 23-án hagyja jóvá. 1946. szeptember 29. Párizsban a magyar és csehszlovák békeküldöttség a Magyar Területi és Politikai Bizottság csehszlovák igényeket vizsgáló albizottságának kezdeményezésére közvetlen tárgyalást folytat a magyar lakosság egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák indítványról. A magyar delegáció a transzfert határmódosításhoz köti azzal, hogy bizonyos számú magyart hajlandó átvenni az érintett terület lakosságán felül is, a Csehszlovákiában maradók pedig visszakapnák emberi jogaikat. Miután a csehszlovák fél elutasítja a Magyarország javára történő határmódosítás lehetőségét, a kétoldalú megbeszélés eredmény nélkül zárul. A brit küldöttség ezzel párhuzamosan a transzfer részleges megvalósítására, ill. területcsere útján Magyarország területi kompenzálására vonatkozó nem hivatalos kompromisszumos javaslatot nyújt át mindkét fél számára. Ez Csehszlovákia javára Rozsnyótól és Kassától délre 510 km2-nyi 20 000 lakosú, míg Magyarország javára Párkány térségében, Gömörben, valamint a Bodrogközben 1130 km2-nyi 78 000 lakosú terület átadását javasolja. 1946. szeptember 30. Az eredménytelen kétoldalú tárgyalásokat követően a Magyar Területi és Politikai Bizottság albizottságában folytatódik a csehszlovák transzferjavaslat vitája. Sebestyén Pál az előző napi tárgyalásokat ismertetve bejelenti, hogy Magyarország a magyar kisebbség kétharmadát az általa lakott területtel, egyharmadát terület nélkül is hajlandó átvenni, s kész a kölcsönös határkiigazításra is. Juraj
