Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
108 A jogfosztottság időszaka Az Oktatás- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal a magyarok számára megtiltja a beiratkozást a csehszlovákiai egyetemekre és főiskolákra. 1946. szeptember 18. A Magyar Területi és Politikai Bizottság ülésén Szegedy-Maszák Aladár washingtoni magyar követ az egyoldalú kitelepítést szorgalmazó csehszlovák indítvány elutasítását kéri. Érvelése szerint annak elfogadása igen veszélyes precedenst teremtene, s szintén hangsúlyozza, hogy ha Csehszlovákia meg akar szabadulni a magyar kisebbségtől, mondjon le az általa lakott területről is. 1946. szeptember 19. A Magyar Területi és Politikai Bizottság csehszlovák indítványokat vizsgáló albizottságának ülésén kezdetét veszi a Magyarországgal szembeni csehszlovák területi követelés vitája. Maurice Pop tábornok, Kanada képviselője az igények 3 falura csökkentését, ill. a határ egy másik szakaszán azonos nagyságú terület Magyarországnak történő átengedését javasolja, amit Vavro Hajdú csehszlovák küldött azon a címen, hogy Csehszlovákia győztes, Magyarország pedig vesztes állam, visszautasít. 1946. szeptember 20. A Magyar Területi és Politikai Bizottság ülésén Walter Bedell Smith tábornok, az USA képviselője bejelenti, hogy kormánya számára a magyar kisebbség egyoldalú kényszer-kitelepítése elfogadhatatlan, s a kérdésnek az albizottság elé utalását javasolja. Ezzel szemben Andrej Januarjevics Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes támogatásáról biztosítja, és igazságosnak minősíti a csehszlovák álláspontot, egyben értetlenségét fejezi ki amiatt, hogy Magyarország elutasítja 200 000 szlovákiai magyar befogadását. Érvelését azzal támasztja alá, hogy a magyarországi németek kitelepítése után jut bőven hely a csehszlovákiai magyarok számára. 1946. szeptember 23. A Magyar Területi és Politikai Bizottság ülésén Samuel Hood, Nagy-Britannia képviselője szintén a csehszlovákiai magyarság egyoldalú kitelepítése ellen foglal állást, Jugoszlávia, Ukrajna és Belorusszia képviselői ugyanakkor a Szovjetunióhoz hasonlóan támogatják a csehszlovák javaslatot. Jan Masaryk az amerikai és brit elutasítást követően beleegyezik a kérdésnek az albizottság elé utalásába. 1946. szeptember 24. A Megbízottak Testületé ülésén döntés születik arról, hogy a reszlovakizáló magyarokat kérelmük kedvező elbírálása esetén ki lehet húzni a kitelepítésre jelölt személyek jegyzékéből. Ugyanakkor elfogadják azt az elvet is, hogy nem kell reszlovakizálni az ún. betelepítési övezetben élőket, valamint az 5 katasztrális holdnál nagyobb földvagyonnal rendelkezőket.
