Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Liszka József: A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól napjainkig
96 Liszka József az emlftett tárggyal: lehet az egy japán kutató, lehetnek szlovák vagy magyarországi, s lehetnek akár szlovákiai magyar kutatók is. Ez a szemlélet a szlovákiai magyar mikrotársadalomtól mindössze egy passzív viselkedést vár el, tudniillik, hogy hagyja már magát kutatni. Nem szeretném megbántani a pigmeusokat, hogy hozzánk hasonlítom őket, de az egyes jelenségek kívülről jött kutató által történő leírása és értelmezése terén nem látok különbséget a pigmeus társadalom vagy a szlovákiai magyarok demográfiai helyzete bemutatása között. Félreértés ne essék: minden kutatás, minden kutatás eredményeinek az értelmezése és közzététele rendkívül fontos, ám ez még nem az adott nemzeti közösség (esetünkben a szlovákiai magyar mikrotársadalom) önmegvalósításának az eredménye. Értelmezésem szerint nem ez a „szlovákiai magyar tudományosság”. Ahhoz, hogy valóban „szlovákiai magyar tudományosságról” beszélhessünk • (s én csak ily módon tudom, ily módon vagyok hajlandó értelmezni ezt a kifejezést!), tehát ahhoz, hogy valódi „szlovákiai magyar tudományosságról” beszélhessünk, jól képzett, lehetőleg a szülőföldön élő és dolgozó kutatókra, tudományos intézményrendszerre (oktatás: egyetem!, múzeumok, könyv- és levéltárak, saját kutatóintézetek, publikációs fórumok stb.) van szükség. Ezek a lehetőségek, eszközök a szlovákiai magyarok számára, ha egyelőre amolyan „magyar narancsosán” is (tehát: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”), szóval ezek a lehetőségek mára adva vannak. És itt már majdnem az előadásom címében maghatározottakhoz érkezhetnénk, ám a jobb érthetőség végett, ha távirati stílusban is, a tudományos intézményrendszer kialakulásáról, tehát az előzményekről is szólni kell. Tudományosság alatt a következőkben persze szűk értelemben csak azokat a humán, zömében magyarságtudományi jellegű diszciplínákat értem, amelyek speciálisan kötődnek a szlovákiai magyarokhoz és művelésük többé-kevésbé autonóm intézményekhez kapcsolódik, illetve meg van annak az igénye, hogy intézményesüljenek. Ily módon nem lehet beilleszteni ebbe a képbe azokat a jórészt műszaki és természettudományokat, amelyeknek szintén jó néhány jeles magyar nemzetiségű művelője él Szlovákiában. Sőt, vélhetően több és jelesebb, mint amennyit az ún. hungarológiai tudományok felmutatni képesek lennének, ám maguk az adott diszciplínák a szlovák tudományos élet szerves részét képezik. A fentiek értelmében nem tartoznak szorosabb értelemben jelenlegi tárgyalási témánkhoz azok az eredmények, amelyeket szlovákiai magyar kutatók publikáltak ugyan, de Magyarországon vagy másutt, idegen nyelven.1 Ugyanígy nem áll módunkban most figyelembe venni a szlovákiai magyarokkal foglalkozó, „kívülről jött” kutatók eredményeit, illetve a „vegyes”, hazai és nem hazai szakemberek közös munkáit, miközben tudjuk, hogy tárgyunk komplex megismerése csak ezek (és az alább előadandóak) együttes figyelembe vételével lehetséges.2 Ily módon az ilyen jellegű kiadványok nem kerültek be a tanulmányhoz kapcsolódó válogatott bibliográfiába sem, ami (értelemszerűen) nem a szlovákiai magyarokkal foglalkozó munkák, hanem a szlovákiai magyar kutatók eredményeinek szlovákiai kiadók által közreadott magyar nyelvű publikációinak a könyvészete.
