Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Biró A. Zoltán: Tudományos könyvkiadás Erdélyben 1989 után
Tudományos könyvkiadás Erdélyben 1989 után 41 ti azt, hogy ne jelennének meg ilyen módon igen értékes, információgazdag kiadványok. d/ Könyvkiadással nem foglalkozó szakmai műhelyek A magukat szakmai műhelynek nevező kisebb-nagyobb csoportok általában nem foglalkoznak könyvkiadással. Esetenként azért, mert nem is intézményesültek jogi formában. Más esetekben azért, mert megalakulásuk idején ezt a tevékenységet nem is kívánták felvállalni. A rendszeresen dolgozó szakmai műhelyek általában egy-egy nyomdával is rendelkező kiadót kerestek maguknak, és azzal igyekeznek tartósabban együttműködni. Az együttműködés több szinten is kimutatható. A kiadó és a szakmai műhely neve egymást erősítheti a magyarországi támogatások elosztására irányuló pályázatokon. Ugyanakkor a szakmai műhely neve adott esetben növelheti a kiadó presztízsét. Erre utal az a tény, hogy a szakmai műhely neve egyre gyakrabban megjelenik a kiadó termékein, a szakmai műhely az adott kiadónál könyvsorozatot indít be. A szakmai műhely és a kiadó közösen lép fel a nyilvános rendezvényeken, a szakmai műhely indirekt módon részt vállal a könyvek terjesztésében (reklám, szakmai kapcsolatok, egyetemi képzés, konferenciák szervezése stb.). Ez az együttműködési gyakorlat jól mutatja, hogy a jogszerűen könyvkiadással nem foglalkozó intézményi szereplők - adott esetben - aktívabb alakítói a tudományos könyvkiadási gyakorlatnak, mint a könyvkiadók nagy része. e/ Könyvkiadással is foglalkozó szakmai műhelyek Ennek a típusnak jellemző példája az Erdélyi Múzeum Egyesület vagy a Kriza János Néprajzi Társaság. Az ilyen intézmények vagy szakmai műhelyek pontosan meghatározott szakmai területen tevékenykednek, és rendszeresen jelentetnek meg szakmai munkákat az adott területeken. Intézményi integritásukhoz szorosan kapcsolódik az a törekvés, hogy a romániai magyarság reprezentatív intézményeként jelenjenek meg a választott szakterületen, s ehhez - más követelmények mellett - a saját könyvek/kiadványok megjelentetése is hozzátartozik. Az intézmény és a saját könyv szorosan kapcsolódik egymáshoz az intézményi menedzsmentben, a nyilvános prezentációkban, a forrásszerzésben. Nem piaci, hanem sokkal inkább „akadémiai” szereplők kívánnak lenni. Az ilyen intézmények a választott szakterületeken tudatosan és programszerűen vállalják a tudományos könyvkiadás minőségi követelményeinek teljesítését és képviseletét. f/ A tudományos könyvkiadás egyéni szereplői Az erdélyi magyar könyvkiadásnak nagyszámú egyéni szereplője is van. Elsősorban falvakon élő értelmiségiek tartoznak ebbe a csoportba, de vannak köztük városon élők is, akik nem kerültek szakmai műhelyek, kiadók vonzáskörébe. Elkészítenek egy-egy kéziratot, és nehezen felgöngyölíthető módon eljutnak a kiadásig. A támogatások megszerzésének módjára nincsen modell, ezt is ők maguk intézik, az esetek nagytöbbségében informálisan. A szerző foglalkozik a terjesztéssel is, egyéni eladás-osztogatás formájában, elsősorban a számára fon-
