Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Biró A. Zoltán: Tudományos könyvkiadás Erdélyben 1989 után
Tudományos könyvkiadás Erdélyben 1989 után 37 runk, Korunk évkönyvek, TETT, Hét évkönyvek) jóval nagyobb számban jelentek meg a kisebbségi identitásépitéshez közvetlen módon nem kapcsolódó szakmai publikációk, s ezen kiadványok iránt is folyamatosan nagy volt az érdeklődés. Az 1989-es változás után a romániai magyar társadalom igen erőteljes etnikai rehabilitációs folyamatba kezdett, amelynek központi eleme a kisebbségi identifikációs folyamat fölerősftése volt. Nem véletlen, hogy ebben a folyamatban az 1989 után „felszabadult” tudományos könyvkiadás is jelentős szerepet vállalt. A tudományos könyvkiadási gyakorlat átvette és fölerősrtette azt az 1989 előtti „hagyományt", amely a szakmai publikáció fontos feladatává a kisebbségi identitás prezentációját tette. Természetesen nem csupán az elv öröklődött, hanem annak néhány, korábban begyakorolt felemás következménye is. Többek között az a meggyőződés, hogy mindent, amit kisebbségi „ténynek", „adatnak” gondolunk, azt ki kell adni, sok esetben a minőségi kritériumok mellőzésével is. E szemlélet szerint nem a szakmai tevékenység jelenti a kiadvány tudományos értékét, hanem a benne foglalt feltárt „nemzetiségi” tény, adat. További kellemetlen örökségként említhető az, hogy a tudományos kiadványoknak - a közéleti elvárás szerint - elsősorban a kisebbségi létezést kell igazolniuk, vagy föl kell hívniuk a figyelmet a kisebbségi lét veszélyeztetettségét tükröző adatokra. A kisebbségi aktuálpolitika szemszögéből semleges témák (vagyis amelyek a „megmaradás" igazolásával, illetve a „fogyással” nem foglalkoznak) nem igazán érdekesek, azok mellőzhetőek. Ily módon a kutatásban és a szakmai publikálásban néhány kiválasztott téma folyamatosan jelen van, és más témákhoz képest indokolatlanul felülreprezentált. A kisebbségi identifikációs folyamatnak a tudományos könyvkiadást beszűkítő, torzító szerepe mintegy búvópatakként él tovább az 1989 utáni gyakorlatban is. Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni azt, hogy a kisebbségi identifikációs folyamat által hordozott folytonosságnak egész sor pozitív következménye is volt. Ilyennek tekinthető az egyes kisebbségi intézmények szellemiségének folytonossága, a tudományos munkavégzést és a tudomány társadalmi szerepét támogató szimbolikus mező erőssége, korábban megkezdett és kényszerű szünet után újrakezdett publikációs munkák, korábbi időszakok szellemi termékeinek aktualizálása stb. A kisebbségi identifikációs folyamatnak a tudományos könyvkiadásban játszott tartós és központi szerepe alighanem olyan kérdés, amelyet az erdélyi magyar könyvkiadás társadalmi hasznosságával és versenyképességével kapcsolatos problémák elemzésében, vagy a magyarországi támogatással összefüggő kérdésekben már nem lehet megkerülni. Az nyilván nem vitatható, hogy a kisebbségi tudományművelés, ehhez kapcsoltan pedig a tudományos könyvkiadás szerepet játszik a kisebbségi identifikációban. De ha a kisebbségi identifikációs folyamat nem csupán profitál a tudományos könyvkiadásból, hanem - alapvetően nem szakmai szempontok szerint - alakítja és meghatározza azt, akkor a helyzet - a jövőre nézve - igencsak elgondolkodtató.
