Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Biró A. Zoltán: Tudományos könyvkiadás Erdélyben 1989 után
36 Biró A. Zoltán időintervallumban az 1930-as évek, valamint az 1970-es és 1980-as évek jelentettek olyan időszakot, amelyeknek tudományos könyvtermése jelentősnek mondható. Ugyanakkor ennek a két időszaknak a könyvkiadási szemlélete/gyakorlata az 1989 utáni időszakra is jelentős hatással volt. Csak jelzésszerűen említek néhány gyakran hangoztatott, s a könyvkiadásban folyamatosan előtérbe helyezett „elvet" és célkitűzést: a szociográfiai-néprajzi leírások fontossága, a művelődéstörténeti munkák előtérbe helyezése, az ismeretterjesztés elvének érvényesítése, az adatgyűjtések és adatközlések ösztönzése, a kisebbségi helyzet filozófiai-etikai értelmezésének fontossága. Ezek az elvek és célkitűzések természetesen igen szoros összefüggésben voltak azzal, hogy adott időszakban a kisebbségi léthelyzethez milyen öndefiníciós igény kapcsolódott, a központi román hatalom egy-egy időszakban milyen mértékben tűrt vagy támogatott romániai kisebbségi magyar identifikációs folyamatokat. Alapos szakmai elemzésre vár az a kérdés, hogy a kisebbségi identifikációs folyamatba szándékosan belehelyezett vagy önkéntelenül/kényszerűen belekerülő szakmai munkák aktuális társadalmi szerepe miként és milyen arányban oszlott meg a kisebbségi ideológia építése, a kisebbségi közösségi identitás erősítése, illetve a hétköznapi szakmai feladatvállalások között. Különösen érdekes lehet majd ez a kérdés az 1970-es évekre vonatkozóan, amikor közel egy évtizedig a magyar nyelvű tudományos könyvkiadás számszerűen nagyon jelentősei produkált. Az tény, hogy a tudományos kiadványok jelentősebb része belekerült ebbe a felemás helyzetbe, és egy-egy szakmai munkának jóval nagyobb volt az esélye a megjelenésre, ha a fentebb említett elvek és célkitűzések figyelembevételével készült. Természetesen a kisebbségi könyvkiadás számára fölállított, a központi hatalom által ellenőrzött szigorú intézményi és ideológiai korlátok ezen a téren is működtek, ezért jóval kevesebb munka jelenhetett meg, mint amennyi elkészült, és jóval kevesebb készült el, mint amennyi a szerzők szakmai potenciálja alapján elkészülhetett volna. Jóval kevesebb tér jutott azoknak a szakmai munkáknak, amelyek nem voltak kapcsolhatók (vagy csak nagyon áttételesen) a kisebbségi identifikációs folyamathoz. Ennek több oka volt. Egyrészt az, hogy az amúgy is szűkre szabott kisebbségi könyvkiadási keretben a helyek nagy részét a kisebbségi identifikációs folyamathoz kapcsolódó tudományos kiadványok lefoglalták. További okként említhető, hogy a magyar nyelvű felsőfokú társadalomtudományi képzés az 1970-es években nagyon szűkkörű volt, majd gyakorlatilag megszűnt (a szociológiai képzést országos léptékben is felszámolták). Nem kedvezett a tudományos könyvkiadásnak a túlpolitizált, túlideologizált romániai szellemi környezet sem, amely a nyolcvanas években már minden tudományos publikációt ideológiai feltételekhez kötött, a nemzetközi szakmai kapcsolattartás pedig majdnem teljesen megszűnt. Országos léptékben is kedvezőtlen volt a helyzet a kimondottan szakmai munkák megjelentetésére. De joggal mondhatjuk, hogy a kisebbségi identifikációs folyamathoz nem kapcsolódó szakmai könyvkiadást maga a kisebbségi közélet és intézményrendszer is visszafogta. Miközben ilyen munkára jelentős társadalmi kereslet volt. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a szakmai folyóiratokban és nem könyvjellegű tudományos kiadványsorozatokban (Ko-
