Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
14 Soós Kálmán fogyott az Odüsszeia, vagy a Művészettörténeti ABC... A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának első szállftmányáért ugyanilyen harc folyt... Pillanatok alatt tűnik el a vásárlók táskájában a klasszikus művektől a magyarországi frók legújabb munkájáig minden, ami figyelemre méltó, s a versek néha hamarabb, mint a regények...”.17 A könyvéhség, a fentiek tükrében úgy gondoljuk, nem szorul magyarázatra. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az önellátás elvére támaszkodó helyi magyar könyvkiadás a magyarországi behozatalig mindössze 112 könyvet, illetve könyvjellegű sajtóterméket bocsátott ki.18 Egy másik adat szerint az 1946- ban Területi Könyv- és Lapkiadó Vállalat néven megalakított, majd 1964-ben hatáskörét kiterjesztve a szomszédos területekre is, köztársasági alárendeltséggel átszervezett Kárpáti Kiadónál 1990-ig alig 50 kiadvány jelent meg helyi szerzőtől, ezek túlnyomó része is publicisztika.19 Az előbbiek zömét - elsősorban 1964-ig - a „kolhoznépszerűsítő füzetek, harcos ateista brosúrák" tették ki.20 Elgondolkodtató azonban, hogy a Kiadónál még a 80-as évek elején is erősen jelen voltak az októberi eszmékért küzdő kommunista forradalmárok, miközben már 1965-ben megjelent egy a hatása által meghatározó, a korabeli szemléletmódot is felkavaró mű (igaz nem tudományos): Kovács Vilmos Holnap is élünk regénye, amely „a magyar nemzeti eszme...tartalmának és mércéjének a legelső színvonalasabb megnyilvánulása” volt, s amely a forgalomból való kivonása ellenére rendszerbírálatával kiszabadította a szellemet,21 illetve öt évvel utána, 1970-ben napvilágot látott a kedélyeket szintén felkavaró ún. Tiszatáj-tanulmány.22 A korszak legtipikusabb műve azonban mégis Kárpátalja második világháború utáni történetének az áltudományosság köntösébe öltöztetett összefoglalása, amely jellemzően A boldogság felé címet viselte.23 Az 1974-ben Moszkvában, egy tudományos-ismeretterjesztő pályázaton díszoklevelet nyert kötetet talán nem véletlenül tették a magyar nyelven olvasók számára is hozzáférhetővé, hiszen a kötet célja az volt, hogy bizonyítsa Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolásának jogszerűségét. A kötet jól példázza, hogy a legfőbb elvnek való megfelelés miatt a kutatások köre 1944 után fentről megszabott irányt kapott, s a vizsgálatok célkitűzései, módszerei ennek megfelelően alakultak. Ennélfogva a jelzett korszakból alig emelhető ki szerző és műve, szakmai szempontból értékelhető magyar tudományosság lényegében egy-két kivételtől eltekintve nem létezett. Ezt támasztja alá az Ungvári Állami Egyetem tudósainak a hungarológiai tárgyú cikkeit, monográfiákat, téziseket a kezdetektől (1945-1990-ig) bemutató, 1463 pozíciót tartalmazó bibliográfia is.2'1 Szinte csak Váradi-Sternberg János ungvári történész képez kivételt,25 aki sokszor ellehetetlenítve, de mentsvárként vizsgálva Lenin-, Plehanov-, Gercen- vagy a Puskin-etűdök magyar vonatkozásait, a magyar-orosz, magyar-ukrán kapcsolatok, a Rákóczi-szabadságharc, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, általában a kultúrtörténet témakörében26 számos értékes adatot, levéltári forrást tárt fel és tett közzé megalkuvást nem tűrő tudományos alapossággal. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a tudományos könyvkiadás, a publikációk megjelentetése is mély válságba került 1944 után, a szerteágazó kutatómunka szükségszerűen beszűkült, s szinte megszűnt. Ennél fogva, amikor 1985-től
