Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig 15 kezdve, egyre erőteljesebb jelei vannak, hogy a korábban örökre tervezett birodalmi államalakulat összedől, a nyitás, az enyhülés politikája következtében a szabadabb társadalmi légkörben eszmélő magyarság a halmozottan hátrányos helyzet tehertételével keresi helyét az átalakuló erőviszonyok közepette. A korábbi évek szerény tudományos produktuma miatt egyrészt kénytelen visszanyúlni főleg a 19. század második felében keletkezett publikációkig, másrészt a mögötte hagyott idő gazdasági-társadalmi-kulturális síkon érvényesített jellegromboló erőinek hatása következtében hozzá kellett látnia a veszteségek és a veszélyek felméréséhez, módszeres elemzéséhez, azaz további léte szempontjából elkerülhetetlenül szükséges önismerethez. 1944 utáni szellemi életünk legnagyobb adóssága - egyben valószínűleg fő forrása nemzeti tudatzavarunknak - éppen ez volt. Szabadabb társadalmi légkörben. Az önismeret kezdetei (1985-1993) Gorbacsov színrelépését (1985) s a politikai rendszer szorításának lazulását követően Kárpátalján egymás után kezdtek megjelenni a helytörténeti, hagyományfeltáró, néprajzi vonatkozású publikációk. 1987-ben látott napvilágot az első olyan, a kor adottságait ugyan még magán viselő kezdeményezés27, amely Balogh Edgárnak, a „Sarló” kör egykori tagjának 1930-ban keletkezett útinaplóját, vidékünkön készített szociográfiai gyűjtését28 használta fel. A kiadvány több mint fél évszázaddal a Sarlósok „falunéző sétája” nyomában haladva, a „múltat a mával szembesítve, szocialista valóságunk leglényegesebb momentumait” megragadva, igyekezett a kárpátaljai változások lényegére rátapintani. A József Attila Irodalmi Stúdió társelnökei tollából keletkezett mű sajátossága, hogy egyegy felkeresett község legújabb kori leírásánál a megszólaltatott tanács- és kolhozelnök, párttitkár, kiemelkedőbb személyek közvetítette információk mellett főleg Lehoczky Tivadar 1881-ben megjelent, de a fentiek miatt a korban szinte hozzáférhetetlen művéből merítve, a folytonosságot jelezve, egybeszőtte a múltat a jelennel. A helységnevek kapcsán azonban még magyarázkodniuk kellett a szerzőknek: „Az olvasó bizonyára nem lepődik meg azon, hogy a könyvünkben bemutatott magyarlakta települések 1945 előtti elnevezéseit használjuk. Az esetleges értelemzavar megelőzése végett mi Balogh Edgár fentebb említett szociográfiai riportjaiból indultunk ki, s ő pedig e helységeket magyar nevükön szerepelteti. Amikor azonban a múltat jelennel szembesítjük, akkor az egyes fejezetekben bemutatott helységek régi elnevezésének első ízben történő említésekor zárójelben feltüntetjük a felszabadulás utáni hivatalos elnevezését is.”29 A kettős, zárójeles helységnevek korszaka ez régiónk történetében, sőt ekkor még Kárpátalja is „Kárpátontúl”. A mű nem tud még a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájáról, az 1944-es málenykij robotról, sőt néha ilyen mondatokat is elejt: „A felszabadulás megteremtette az alkotó munka feltételeit,"30 Kárpátalja korábbi hovatartozásáról pedig a Budapesten megjelenő „Szovjet irodalom” a forrása. Az értékesebb rész inkább a könyv végén található. A „Múltunk s jelenünk visszapillantó tükre" fejezet az, ahol hivatkozásokkal is megtoldva talán először találkozunk összefoglalóan a „nagy szovjet család kis magyar
