Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig 13 Épp e társaság egyik, a régióban máig felül nem múlt, témánkba vágó kiadványa - Kárpátalja Általános Bibliográfiája - és összeállítóinak (Lelekács Miklós és Harajda János) tevékenysége lehetne a nyitánya az új korszak tudományos életének, könyvkiadása értékelésének, amennyiben maga a mű, részben a szerzők, vagy akár a Társaság túlélték volna a politikai rendszer szorítását. A szerzők, saját bevallásuk szerint „hosszú évekre terjedő munkájának, nem pedig az utolsó pár hónap ötletszerű feljegyzéseinek” eredményeként összeállt, a mellékleteivel együtt több mint 3 ezer leírást tartalmazó bibliográfiát a szovjet hatalom ideológiai megfontolásokból a betiltott könyvek közé sorolta, a kutatóknak pedig tiltották a rá való hivatkozást. A kötet legfőbb szerzője, a Társaság ügyvezető igazgatója, akit 1944 novemberében a hírhedt szovjet „Szmers” letartóztatott, 1944. december 13-án szövet börtönben halt meg.12 Közép-Európa négy kultúrközpontja - „Budapest, Prága, llyvó, Ungvár” - könyvtárainak vonatkozó anyagait rendszerező, a régiók kutatása szempontjából alapforrásnak számító mű 13 sorsára jutottak a társaság egyéb kiadványai is, így a szakirodalomban való tájékozódást elősegítő mutatók. A közel másfél évtizede elhunyt, nemzetközileg is ismert történészprofesszor - Váradi-Sternberg János - mindig megdöbbenéssel emlékezett vissza az ungvári egyetem kijelölt munkatársaira, későbbi professzoraira, akik az egyetemi könyvtár híres, gazdag és a püspökségtől megörökölt állományából zárolták, megsemmisítették, esetenként maguknak megtartották a rendszerváltás előtti, a háborúban vesztes fél etnikumához kötődő, „burzsoá és szovjet ellenes” nézeteket tükröző impozáns, főleg a vidékkel foglalkozó, a korábbi évtizedekben keletkezett tudományos kiadványokat. A Kárpáti Igaz Szó elődje, a Munkás Újság 1945. június 3-i számából például megtudhatjuk: „Befejezték az ungvári városi könyvtár magyar könyvállományának a felülvizsgálatát. A fasiszta szerzők műveinek kiselejtezése után a könyvtárt átadták rendeltetésének. Ilyen felülvizsgálaton esik át a vidék valamennyi városi és falusi könyvtára”,1'’ amelyek ezzel lényegében felszámolódtak. Az igen komoly ideológiai felülvizsgálást követően „egy-egy magyar könyv a folytonos rettegés éveiben potenciális veszélyt jelentett még a magánlakásokban is”.15 Sztálinnak meg kellett ahhoz halnia, utódainak mérsékeltebb politikát kellett folytatni, hogy a szellemi élet új szakaszában a tudományművelés általános, alanyi és tárgyi feltételei javuljanak s annak jeleit16 regisztrálni lehessen. Jelentős dátum e tekintetben 1957, amikor egy évvel ’56 után a több mint egy évtizedig hermetikusan elzárt és magába zárkózó kisebbség a magyarországi könyvek és lapok behozatala, majd tömeges előfizetése révén fellégezhetett, a nemzet új szellemi értékeinek a birtokába jutott, s maga is bekapcsolódhatott annak vérkeringésébe. Ugyanakkor hosszú évek után kezdetét vette a kárpátaljai magyar kultúra sokáig „egyetlen rendszeres, éves mérlegként is értékelhető kiadványsorozata, a naptárjelleget az évkönyvstílussal ötvöző" kezdetben még Naptár, majd Kárpáti Kalendárium, 1958-ban pedig a kérészéletű, az első folyóiratjellegű kiadvány, a Kárpátok almanach. Ezek csírái voltak az intézményesítésnek, a tudományos folyóiratnak, amelyek hiánya nyilván kerékkötője volt más tudományszakok kibontakozásának és fejlődésének is. Népünk annyira ki volt éhezve a magyar betűre, hogy a korabeli könyvesboltban „egyetlen nap alatt el
