Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
Nemzeti szenvedély 97 Ezzel azonban egy újabb problémába ütközik, ugyanis a többség az egyes választások után változhat. Ennek következtében az adott államban a valóságban nem azok összessége szabja meg, mi számít az adott nemzetállamban nemzetinek, s mi nem, akik a többségi nemzethez tartozónak vallják magukat, s nem teheti ezt az adott állam polgárainak összessége sem. A kérdés eldöntése a mindenkori politikai többség hatáskörébe kerül. A politikai többség döntheti el, mi nemzeti és mi nem. És ezt nemcsak a más nemzetiségűek vonatkozásában teheti, hanem azokkal szemben is, akik a politikai többséggel azonos nemzethez tartozónak vallják magukat. Ez a lehetőség persze akkor is fennáll, ha többek között olyan illiberális politikai erők válnak a politikai többség részévé, akik ezzel a lehetőséggel valóban élni kívánnak, s az alkotmányos egyetértés szabályait sem tekintik morálisan kötelezőnek magukra nézve. Nemzeti vitákban és politikai döntésekben így az emberi jogok hívei csak másodlagosan hivatkozhatnak az emberi jogokra, azaz csak olyan esetekben, ha az adott intézkedés egyébként is sérti azokat. Az egyén nemzeti méltóságának tisztelete, a nemzeti kultúra egyes elemeinek egyéni preferálása vagy éppen elutasítása azonban nem tartozhat az alapjogok által védett területek közé. A liberális nemzetállamnak az a szabálya tehát, amely kiemeli a nemzetit az alapjogok által védett területek közül, és a többségi döntéshozatal körébe sorolja, miközben a nemzeti sajátosságok pontos és végleges listája megadhatatlan, nemcsak azt eredményezi, hogy a más nemzetiségű polgárainak nemzeti sajátosságai visszaszoríthatóvá válnak az állam hatalmi eszközeivel, hanem azzal a következménnyel is jár, hogy bármely polgárának nemzeti sajátosságai megkérdőjelezhetők a többségi hatalom által, beleértve a nemzeti többséghez tartozókat is. Vagyis az állam egyrészt alkalmassá válik arra, hogy fellépjen a többségétől eltérő nemzeti hovatartozásúak veszélyesnek minősített nemzeti identitása ellen. Másrészt viszont ennek az az ára, hogy az állam intézményrendszere a nemzeti többségen belüli nemzeti fellépésre is alkalmassá válik, a politikai többség jogkörébe utalva ezt a kérdést. Ez a lehetőség pedig lehetőséget ad a nemzeti többséget alkotó egyének és csoportok nemzeti sajátosságainak megkérdőjelezésére, azaz morális teret nyit a többséget is
