Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
96 Nemzet és morál Ezért azt a kérdést is fel kell vetni, hogy vajon a nemzeti identitás érzelmi része pusztán az egyént uraló agresszív szenvedély-e, illetve javarészt ilyen-e. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a nemzeti érzés tartalmazhat pozitív érzéseket is más nemzetiségűek iránt, tehát nem állhat pusztán agresszivitásból. Ám kétségkívül igaz, hogy tartalmazhat agresszív elemeket is. Ugyanakkor kérdésünk a liberális nacionalizmus kialakulásának dilemmájához kapcsolódva úgy hangzik, hogy vajon szükségszerű-e az agresszivitás uralma, elkerülhetetlen-e, hogy időnként uralmuk alá hajtsa az egyént. Bizonyára így lenne, ha a nemzeti identitás nem rendelkezne racionális komponensekkel, sem pedig mások nemzeti sajátosságai iránt táplált pozitív érzelmekkel. De rendelkezik. Ebben az esetben pedig nyilvánvalóan folytatható morális vita a nemzet kérdéskörének problematikus elemeiről. E vita folyhat egyazon nemzet más álláspontra helyezkedő tagjai közt, de folyhat eltérő nemzetek tagjai közt is. És e vita olyan elemeket is tartalmazhat, melyek a nacionalizmus lélektanának kérdéskörébe sorolhatók. Felvethető tehát, hogy a nacionalizmusnak van morálpszichológiája. Ha pedig folyhat morális vita e kérdésről, akkor lehetséges morális alapokon nyugvó megegyezés is a felek között. Ám csak akkor, ha a nacionalizmus olyan szenvedélyszerű meghatározását, amely kizárja e megegyezés lehetőségét, nem tekintjük a nacionalizmus lényegének, csak egyik változatának. Vagyis ebben a kérdésben fel kell adnunk azt az álláspontot, melyet a liberális nacionalizmus is magáénak vallott. Hasonló problémával kerül szembe a liberális nacionalizmus állama akkor is, ha a nacionalizmust nem tekinti ugyan lényegileg szenvedélyszerűnek, ám szenvedélyelemeinek és más öszszetevőinek együttesét is veszélyforrásnak tartja. Ebben az esetben szintén a nacionalizmus komponenseinek végleges listáját kellene megadnia ahhoz, hogy az adott államban maradéktalanul biztosítsa a nemzeti többségnek a liberális demokrácia alapértékein nyugvó hegemóniáját. Ám ha erre nem képes, de fenn kívánja tartani a többségi nemzet tagjainak hegemóniáját a nemzetállam nemzeti kérdéseiben, akkor erre - úgy tűnik - alkalmas a nemzetállam nemzeti többségének politikailag kinyilvánított akarata, a többségi szavazáson alapuló döntéshozatal.
