Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

IV. Nemzet és morál

Nacionális és prenacionális identitás

87

ség jelenlegi sajátosságaiból, esetleg múltbeli örökségéből. Ebből következően ugyanis azt sem képesek megítélni, hogy hogyan lehet továbbfejleszteni a megőrzendőt. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a fejlettebb világ ismerői nem segíthetnek, nem adhatnak tanácsokat. De azt igen, hogy nem helyettesíthetik az érintett csoport tagjait. Ha ugyanis a kívülállók vezénylik az átalakulást, sőt az átalakulások sorát a fejlődés folyamatos rendjében, akkor akaratlanul is asszimilálnak, hiszen nem is képesek másra. Még akkor is, ha magatartásuk nem jár együtt az adott kultúra iránti ellenszenvvel.

Meg kell továbbá említenünk azt az igyekezetei, amikor a segíteni kívánó elsajátítja a modernizálandó kultúra számos elemét, és azok ismeretében fogalmazza meg álláspontját, ugyanakkor meg kíván maradni saját közössége tagjának. Nem kíván például belépni az adott törzsbe, nem állítja azt, hogy megváltoztatta identitását, hanem deklaráltan megtartja korábbi, törzsön kívüli csoporttagságát, de ugyanakkor bekapcsolódik az adott csoport modernizációjáról zajló vitába. Ez a pozíció szintén nem elégséges a modernizáció véghezviteléhez. S ezt az állítást csak másodsorban indokolja az a szociológiai érv, hogy az ilyen szakértőkből általában kevés van. Sokkal inkább indokolja ezt pozíciójuk, vagyis az, hogy nem tagjai a csoportnak, s nem is kívánnak azzá válni. Ezért aligha szerezhetnek állandó legitimációt magán a csoporton belül, s nem alkothatnak egy, a csoporthoz tartozó és a csoport által elfogadott teljes vezetőréteget, hiszen minden jó szándékuk ellenére bármikor visszatérhetnek saját csoportjukba. Ugyanakkor a csoportból kinövő modernizációpárti vezetőréteg mellett, sőt annak munkájába bekapcsolódva, pótolhatatlan értékeket jelenthet segítségük. Ahhoz azonban, hogy egy prenacionális - például törzsi - társadalom modernizálható legyen, óhatatlanul át kell alakítani belső szabályrendszerének jelentős részét. A környező társadalom nyilvánvalóan hatással, gyakran nem kívánt hatással van az ilyen csoportokra, hiszen sajátosságaikkal nem törődve sodorja őket versenyhelyzetbe, sőt esetenként általuk megoldhatatlan kényszerhelyzetbe.

Mint jeleztük, elképzelhető olyan politika is, amely miközben segíti az ilyen közösségek modernizációját, sajátosságaikat is figyelembe veszi és beépíti a modernizáció folyamatába. Ugyan-