Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
88 Nemzet és morál akkor egy szélesebb liberális társadalmi közegben tisztázni kell azt a kérdést, hogy megengedhető-e az emberi jogok megsértése az adott törzsi társadalmon belül. A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy milyen mértékben tolerálhatok a közösségen belüli belső megszorítások a külső védelemre hivatkozva. Tehát felvethető, hogy hol húzódhatnak az adott törzsi társadalom önrendelkezésének határai. Vernon van Dyke szerint például az önrendelkezés lényegében egy csoport erkölcsi joga. Az egyének valamely érdekét az szolgálja legjobban, vagy csak az szolgálhatja, ha a vonatkozó jogot ráruházzák egy csoportra. Pontosan ez a helyzet az önrendelkezéssel. Az őshonos népek szabad és individualisztikus versenyben nem képesek megvédeni érdekeiket, ezért kollektív jogokra van szükségük.152 Kukathas szerint azonban a kollektív önrendelkezés csak igen korlátozottan valósítható meg. A kultúrák hatnak egymásra. Még ha az önrendelkezés lehetséges lenne is, a csoportok nem mindig egységesek. Egy közösségnek megadni az önrendelkezés jogát nem azt jelenti, mint megadni neki a hatalmat, hogy kizárólag saját sorsát határozza meg. Meghatározhatja ezzel mások jövőjét is. A politikai hatalom megosztása áttolhatja a konfliktust a nagyobb központból az alcsoportba. Az eredmény az etnikumok közti megosztottság elmérgesedése. Kukathas szerint az egyéni jogok mellett fontosak azok a konkrét társadalmi mechanizmusok is, amelyek fenntartják a rendet és a stabilitást. „Ha elismerjük, hogy a csoportok mint csoportok rendelkeznek jogokkal, akkor sokkal nehezebbé válik, hogy igazoljunk olyan mechanizmusokat, amelyek a csoport méretével és befolyásával összhangban változtatják politikai jogcímeiket. Sokkal jobb tehát, ha továbbra is az egyének jogait és szabadságait hangsúlyozzuk, miközben elfogadjuk, hogy az intézményeket e szabadságok védelme céljából kell tervezni - figyelembe véve a csoporthatalom szeszélyeit (és védekezve ellenük).”153 Kukathas két szempont érvényesítésével kívánja megoldani az így keletkező igazságtalanságokat. Az egyik a kulturális közösség limitált függetlensége a szélesebb társadalomtól. A második pedig a társulási és kiválási szabadság. Ehhez persze kell egy szélesebb társadalom, amely nyitott azok előtt, akik el ki-
