Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
174 Emberi jogok - nemzeti jogok sonló egyetemesen érvényesíthető intézményes mintája a nemzeti különbségek megjelenítésének a liberális demokrácia államszerkezetében. Létezik-e olyan modell, amely legfeljebb kis eltérésekkel alkalmazható minden állam és minden nemzeti kisebbség és többség esetében, ha azok elfogadják az állam szerkezetének liberális elveit? A válasznak ebben az esetben tagadónak kell lennie. Nincsen ilyen általános modell, még ha történtek is kísérletek ennek kialakítására. Azért nincs, mert az egyes kisebbségek nem egy, hanem több vonatkozásuk alapján különböznek egymástól. Más jellegű intézményekre lehet szüksége például egy kis létszámú és egy nagy létszámú kisebbségnek, egy területileg koncentráltnak és egy szórványkisebbségnek vagy éppen egy olyannak, amely részben területileg koncentrált, részben pedig szórványkisebbség. Ezek és más különbségek pedig akár egyazon országon belül egyszerre is megjelenhetnek. Nem jelent elegendő közös alapot még az általánosan elfogadottnak tűnő önkormányzatiság elve sem, jóllehet ezt az elvet szinte mindegyik kisebbség érvényesíteni szeretné, de egyrészt eltérő intézményes keretek között, másrészt az állami döntéshozatal további intézményeiben történő képviselet nélkül nem tartják elégségesnek. Egy népes kisebbség esetében például aligha elegendő a kisebbségi önkormányzat, a törvényhozásban való képviselet, sőt akár a kormányban történő részvétel lehetősége nélkül. Az autonómia tehát önmagában nem minden esetben elégséges intézményes feltétele a kisebbségben élők nemzeti fejlődésének. Ha pedig nincsen egyetemesen alkalmazható intézményes megoldás, akkor felvetődik a kérdés: van-e egyáltalán elvi alapja a különböző nemzetiségű polgárai nemzeti egyenlőségének a nemzeti kollektivitás szintjén. Lehetnek-e egyáltalán a modern államnak nemzeti különbözőségükben is egyenlő polgárai? Hiszen, mint kiderült, az ilyen állam nemzetileg nem lehet semleges. Ha ugyanis eltérő nemzetiségű polgárai nemzeti egyenlősége nem lehetséges, akkor a legjobb esetben sem marad más megoldás, csak a liberális nacionalizmus fokozatos beolvadást kínáló alternatívája s végül az államon belüli teljes nemzeti homogenitás. Ám a polgári egyenlőségnek létezhet egy, a nemzeti különbözőséget magában foglaló tere. Ez a tér azonban, éppen a külön
