Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
Emberi és polgári jogok 173 kultúrának a kérdésében kerülnek hátrányos helyzetbe más embertársaikkal szemben. Ezt a hátrányt kiegyenlítő csomagot szokás gyakran a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak nevezni, arra célozva, hogy a jogok egy olyan, a többségétől eltérő együtteséről van szó, amely révén kiegyenlíthetik kisebbségi mivoltukból eredő hátrányaikat. Ugyanakkor az ilyen igény, nevezetesen a közösségi döntéshozatal s ennek révén az egyes területek közösségi igazgatása a modern liberális demokrácia sajátja. Ezen elv nélkül nem beszélhetnénk modern alkotmányosságról. Az állam intézményrendszerének olyan szerkezete híján, amely a többségnek és kisebbségnek egyaránt biztosítja a döntéshozatalban való effektiv részvételt, valamint annak jogát, hogy ellenőrizze a másik fél cselekedeteinek törvényességét, sőt politikai tekintetben a helyességét, az emberi jogok is érvényesíthetetlenné válnának. Ennek kapcsán felvethető, hogy az állam intézményrendszerében helyet kell kapniuk olyan intézményeknek, melyek révén különböző nemzetiségű polgárai, közösségi döntéseik révén, állami késleltetés nélkül fejleszthetik azon sajátosságaikat, amelyek közösségi természetűek. Ugyanakkor ezeknek az intézményeknek sem jellege, sem pedig működésük módja nem sértheti a liberális demokrácia intézményes alapjait. A kisebbségek intézményeinek is meg kell tehát felelniük az alkotmányosság alapelveinek. Saját ügyeikben is elfogadhatatlanok az alkotmányos demokrácia elveit sértő autonóm döntéseik, beleértve a „kisebbség kisebbsége" jogainak megkérdőjelezését. Tehát a kisebbségi közösség berkein belül is kialakulhat politikai kisebbség, melynek a liberális demokrácia alkotmányos szabályai értelmében a többség ellenzékét megillető jogokkal és intézményes garanciákkal kell bírnia. Persze ennél a pontnál egy kérdés vetődik fel a liberális demokrácia bevett intézményrendszere kapcsán. Nevezetesen az, hogy a liberális demokrácia vajon biztosíthat-e nemzeti kisebbségeinek saját általános jellemzőihez hasonló, általánosan alkalmazható intézményes garanciákat, méghozzá mind az egyéni, mind pedig a csoportos politikai aktivitásaik számára. Például a hatalom hármas megosztása, a szubszidiaritás vagy például az egyesülési szabadságból eredő intézmények kis különbségekkel ugyan, de a liberális demokráciákban mindenütt léteznek. Következésképpen fel kell tenni a kérdést: van-e ehhez ha
