Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
156 Emberi jogok - nemzeti jogok laszok között ugyanis nemcsak egyértelmű hierarchiát nem lehet felállítani a nemzetek joga alapján, hanem magát a problémát is felhasználják az ilyen érvek hangoztatói.224 Sőt maguk is gyakran felváltva alkalmazzák az egyes érveket annak függvényében, hogy éppen melyik támasztja alá igényeiket, majd a helyzet változása nyomán érveiket is váltogatják. Az érvek sajátosságai ugyanis alkalmassá teszik őket arra, hogy a nemzetek jogának köntösébe öltöztessék az olyan hatalmi erőszakra épülő megoldásokat, amelyek az érintettek megkérdezése nélkül sorolták őket az adott államhoz, illetve ezt kívánták tenni, sőt ezt kívánják tenni ma is. Az „akié a hatalom, azé a vallás” elvének e nemzet joga révén modernizált változatából következik az „akié a hatalom, azé a nemzet” jogszerűsége. Az adott nemzetfelfogás természetesen teremthet eltéréseket. Nem szükségszerű minden esetben az, hogy a többség nemzetileg tiszta államra törekszik, de lehetséges. Azaz nem zárható ki, minthogy e jogfelfogás szerint nem állítható róla egyértelműen, hogy jogellenes. Ugyanakkor maga a jog minden nemzet vonatkozásában a jogegyenlőség elve alapján érvényesíthetetlen.225 Az következik ugyanis belőle, hogy lesznek kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetben levő nemzetek, illetve az egyes nemzeteknek lehetnek nemzetileg kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetben levő részei. Az a nemzet, amelynek nem lehet saját állama, illetve ha van is, a nemzet számottevő része nem élhet benne, nyilvánvalóan kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az a nemzet, amelynek van saját állama, a nemzet egésze benne élhet, sőt benne kell élniük más nemzethez tartozóknak is. A nemzetek joga tehát nem érvényesülhet egyenlő mértékben sem az egyes nemzek, sem pedig az egyes egyének vonatkozásában. Ezen a ponton mutatkozik meg a legvilágosabban az az ellentmondás, amelyre Immanuel Kant kapcsán mutattunk rá, hogy tudniillik az eszme nem illeszthető sem az egyénhez, sem pedig az egyetemes emberihez. Ám a nemzetállamok határai ennek az ellentmondásnak a jegyében alakultak ki, az erő igazolásához egyszerre adva és nem adva helyet a legkülönfélébb nemzeti érveknek annak függvényében, hogy éppen ki és milyen helyzetben használja az adott érvet. A nemzetek joga így válik egyes nemzetek jogává és mások jogtalanságává, illetve
