Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
140 Nemzet és morál önmagáért kell tiszteletben tartani.216 A nacionalizmusok korában a nemzeti identitás és a nemzeti sajátosságok individuális fejlesztése nyilvánvalóan olyan emberi tulajdonság, amely erkölcsileg értékelhető. Következésképpen az egyén igényt formálhat e tulajdonságainak tiszteletére, de csak akkor, ha egyben értékítéletre is képes a nacionalizmus egyes irányzataival, illetve a nacionalizmus egyes konkrét megjelenési formáival kapcsolatban. Vagyis képes arra a megszorításra, hogy a nacionalizmus nem mindegyik eleme értékelhető morális tekintetben pozitívan, és ezért morális vitát tud folytatni a kérdésről. Az általunk felsorolt területekre vonatkoztatható Kis János megállapítása, mely szerint a morális jog nem korlátozható azzal az instrumentálisjogi érvvel, hogy korlátozása jobban szolgálná a társadalom érdekeit. Ebből következően a fenti morális képességek birtokában az egyén igényelheti nemzeti sajátosságainak védelmét, mivel „Morális jogainkat a törvény legfeljebb elismeri, de nem teremti”.217 Az egyén tehát igényelheti nemzeti méltósága tiszteletét. k k k E fejezet összegzéseként megállapítható, hogy a nacionalizmus modernista és primordiális felfogását vallók közti vita azon érvei, amelyek legalább részben tartalmazzák, hogy a nacionalizmusban fellelhetők a modernizáció egyes elemei, lényegében gyakran akaratlanul is alátámasztják az individuális választás lehetőségét. Ha ugyanis a nacionalizmus a modern állam és társadalom kialakításának eszköztárát tartalmazza, akkor aligha „választhatatlan” egyénileg. Ugyanakkor a nemzeti identitás és a politikai közösséggel történő identifikáció közti összhang egyik alapvető problémánk marad. Létezhet-e a nemzeti identitás olyan formája, amelyik a nemzeti kisebbségeket nem szorítja ki a politikai közösségből? Az egyéni felelősség kétségkívül megragadható az állami hierarchia minden szintjén, minthogy az állam hatalmi pozícióit elfoglaló személyek döntenek ezekben kérdésekben. Következésképpen még a konstruktivista modell esetleges elfogadása esetén is szükséges az egyéni döntés feltételezése, még ha egy szűk elit tagjaként hozza is azt meg az ember. Ha pedig nem fel-
