Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
138 Nemzet és morál Tehát le kell szögeznünk, hogy az állam ilyen esetekben eltérő nemzetiségű polgárait nem tekinti egyenlő erkölcsi méltósággal bíró emberi lényeknek. Ahhoz tehát, hogy az egyének morális vitát folytathassanak nemzeti szabadságuk és egyenlőségük morális alapjairól, szükségük van a szabadság és egyenlőség általános fogalmára, s e fogalmak jelentésének, esetleg jelentéseinek mértékként történő alkalmazására. Ám nem csak erre. A emberek nemzeti szabadságáról és egyenlőségéről folytatott morális vita nem folyhat a nacionalizmus általános fogalma nélkül. És jóllehet, mint azt már Max Weber kapcsán megállapítottuk, a nacionalizmus minden eleme megadhatatlan. Ám az is nyilvánvalóvá vált, hogy számos eleme ismert. S a már ismert elemek, sőt a jövőben megjelenők, feltételezésünk szerint összevethetők a szabadság és egyenlőség elveivel. Az egyéni választás szempontjai közt nyilvánvalóan szerepelnie kell az emberi jogokkal való kompatibilitás elvének, tehát a nacionalizmus elfogadható elemeinek összhangban kell lenniük az emberi jogokkal. David Miller jól látja, hogy aligha elfogadhatók a nacionalizmus olyan formái, amelyek sértik az emberi jogokat. Az általános emberi jogok tehát mérceként szolgálhatnak a nacionalizmus egyes elemeinek megítélésekor. Mint azt számos érv igazolta, az egyén képes választani az egyes nemzeti jellemzők közül, ám a nacionalizmus fogalma segítségével képes különbséget tenni a nacionalizmus különböző morális értékeihez és a politikai eszmeáramlatokhoz kötődő elemei között, így az egyén az egyes nemzeti jellemzők megválasztásakor figyelembe tudja venni az ilyen különbségeket. Az egyén ugyanakkor nemcsak választani képes a létező nemzeti jellemzők közül, hanem alkotni is tudja azokat, hasonló kreativitással, mint ahogy a társadalom más területeit hozza létre és változtatja. Ha ezt az állítást kétségbe vonjuk, akkor a nemzeti jellemzők fejlődését az embertől független tényezők hatalmába utaljuk, míg az embert pusztán ezen emberfölötti tényezők eszközének tekinthetjük nemzeti vonatkozásban. Vagyis fel kell tételeznünk egyes nemzeteket determináló törvényszerűségek, illetve nemzeti istenségek létezését, olyan erőkét, amelyek megszabják a nemzet tagjainak cselekedeteit, ahol az egyén csak eszközként szolgál. Továbbá minthogy nem egy, ha
