Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
Morális egyenlőség - nemzeti egyenlőség 137 egyenlőséget szolgálja, szükség van az egyenlőség egyéni megállapíthatóságának általános kritériumaira, arra, hogy az egyén a más nemzetiségű egyének vonatkozásában is véleményt alkothasson e kérdéskör legfontosabb elemeiről. Ha ugyanis erre nem képes, akkor az adott állam választóközönsége nemzeti szempontból bomlik állandó többségre és kisebbségre, minthogy „az anonimitás fenntartása nem szolgálja az egyenlőséget, ha az adott állam választóközönsége állandó többségre és állandó kisebbségre bomlik".211 Ugyanakkor az igazságos eljárás tiszta kritériumainak megállapításához olyan morális érvekre van szükség, amilyeneket az eljárásban részt vevők tartanak lényegesnek a közös döntések igazságos meghozatalához. Mindenekelőtt nemzeti vonatkozásban kell megállapítani, hogy „A morális közösséget nem szociológiai csoportok, hanem egyének alkotják”,212 akik mint erkölcsi személyek, azaz morális jogok és kötelességek alanyai - egyenlők. Kis János ezt a tételt nevezi az egyenlő méltóság elvének. „Márpedig nem lehet egyenrangú morális viszony két embercsoport között, ha az egyiknek döntő szava van a másik számára létfontosságú ügyekben, s az érintettek nem vitathatják döntéseit, csupán a következményeket próbálhatják meg ügyeskedéssel elkerülni.”213 A morális vita azt kívánja meg, hogy a morális közösség egalitárius legyen. De mi adja meg a morális konszenzusteremtés szükségességét ebben a kérdésben, hol húzódjanak a közösen elfogadott autoritás kötelező erejének határai?214 A morális vitának ebben az esetben az egyének nemzeti fejlődésének szabadságáról kell folynia, méghozzá a kölcsönös tisztelet alapján, a nemzeti együttműködés lehetőségét feltételezve.215 És mivel a nacionalizmusnak vannak állami vonatkozásai, arról is vitát kell folytatni, vajon saját polgárainak lehetővé teszi-e az állam, hogy szabadon fejlesszék nemzeti értékeiket. Aligha beszélhetünk például két ember egyenlő esélyeiről, ha az egyiket nemzeti tekintetben segíti, a másikat pedig akadályozza az állam; ha az egyik számos igényének - például kulturális vagy oktatási igényének - kielégítése az állam alkotmányos kötelességei közé tartozik, míg a másik ilyen igényét az állam nem elégíti ki, vagy a másikéhoz viszonyítva csupán késve elégíti ki, sőt esetleg egyenesen bünteti őt az igény megfogalmazása miatt.
