Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
Nemzeti részrehajlás 135 ban aligha jelenti biztosítékát annak, hogy „lehetővé tegyük az életviszonyok kulturális reprodukciójának e hermeneutikai teljesítményét”. Habermas ugyan leszögezi, hogy a jogállam alkotmánya csak a nem fundamentalista hagyományokban artikulálódó életformákat tolerálhatja. Ám Habermas állításához azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy e tolerancia határát a többségi döntéshozatal rendszerében szükséges, de nem elégséges a kommunikáció szabadságával megvonni. Ehhez az eltérő sajátosságok jogi védelme is kell. Tehát szükséges az alapjogok általa is említett értelmezése. Állíthatjuk tehát, hogy ha valóban nem akarjuk a kollektíva oltárán feláldozni az egyént, akkor a jogvédelemnek az egyén jogaira kell épülnie. S ehhez még hozzátehetjük, hogy ha az adott államban a magukat más-más nemzeti kultúrákhoz soroló egyéneknek megfelelő jogvédelem nélkül más-más mértékben kell átalakítani magukat a társadalmi siker esélyének megőrzése érdekében, akkor alkotmányos patriotizmusuk is megkérdőjelezhető. A habermasi politikai integráció önmagában tehát nem oldja meg a problémát209 anélkül, hogy az egyes szubkultúrák - esetünkben a nemzetiségi hovatartozás - kérdésében megfogalmazódna e szubkultúrák olyan sajátos jogainak köre, amelyre támaszkodva az egyén a siker esélyével védekezhet a más kultúrákból érkező nyomással szemben abban az esetben is, ha valamilyen okból az érvek nem hatnak. Az etikai integráció ugyanis ezek nélkül nemcsak a politikaitól nem választható el, hanem a politikai alapjaként sem szolgálhat elégséges mértékben. A probléma megoldásához persze meg kell adni a „megfelelő” jogvédelem tartalmát. Amint az alkotmányos patriotizmus elméletében is hangsúlyos prioritás, az egyén nem tehető a csoport eszközévé. Az elmélet ennél a kérdésnél Will Kymlicka felfogását veszi át, azt tudniillik, hogy az egyéni identitás összeszövődött a kollektív identitásokkal, ugyanakkor az individuum marad a kulturális tagságra vonatkozó jogok hordozója. Ebből a jogból pedig különféle státusgaranciák adódnak. Ám a probléma Kymlicka kiindulási pontjainak átvételével aligha oldható meg bizonyos csoportjogok nélkül, mint ahogy Kymlicka is számol velük. Az a megállapítás, hogy az egyenlő egyéni jogok megvalósításának folyamata akkor terjedhet ki a különböző életformák, a különböző etnikai csoportok és kulturális életformáik egyenjogú
