Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
130 Nemzet és morál onalizmus jellege következtében nemzeti vonásokkal is kell bírnia.195 Persze indokolt, hogy például a nemzeti kultúra több területe mentes maradjon az állami beavatkozástól, ám ez az elv nem érvényesíthető minden területen. De miként alakuljanak ki, maradjanak fenn és alakuljanak át a nemzetileg különböző közösségek úgy, hogy egyazon államba tartozva egy politikai közösséget alkossanak, ám sajátos nemzeti összetartozásuk is megmaradjon, tehát terük nyíljon a nemzeti részrehajlásra. Annak a közösségnek a kialakítása során, amelyet eltérő nemzetiségűek alkotnak, felvetődik az olyan, egymás kölcsönös elismerésén alapuló diskurzus lehetősége, amely a politika és etika egymástól történő elválasztásával regulálja az együttműködést a kulturális sokszínűség társadalmában, és lojálissá teszi mindannyiukat a közös állam ilyen elven nyugvó alkotmányos értékrendje iránt. Az elmélet megfogalmazója, Jürgen Habermas szerint a diskurzus eredményeképpen kialakuló alkotmányos patriotizmus szilárd viszonyítási pontját „mindig ugyanazoknak az alapjogoknak és elveknek a legjobb interpretációi”196 és megvitatásaik alkotják. E viszonyítási pont helyezi el a jogrendszert a jogközösség történeti kontextusában. Ugyanakkor az alkotmányos patriotizmus etikai tartalmának nem szabad csorbulnia a nem politikai szinten etikailag integrált közösségekkel szemben. „Döntő pont az integráció két szintje közti különbség fenntartása.”197 Habermas véleménye szerint amint ezek összemosódnak, a többségi kultúra más kulturális életformák egyenjogúságának kárára állami privilégiumokat kezd bitorolni, megsérti a kultúrák kölcsönös elismerésre irányuló igényét. Az elmélet a jog semlegességének követelményére épül az etikai igényekkel szemben. A habermasi felfogás szerint ugyanis a modern társadalmakban már nem kapcsolható össze minden polgár egy szubsztanciális értékkonszenzus révén, hanem csak a hatalomgyakorlás eljárásairól kialakított egyetértésen keresztül. Következtetése, hogy „A jogelvek univerzalizmusa egy olyan procedurális kontextusban tükröződik, amelynek mindenkor egy történelmileg meghatározott politikai kultúra kontextusába kell - úgyszólván beágyazódnia”.198
