Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

IV. Nemzet és morál

Nemzeti részrehajlás 131

Politika és etika elválasztása ugyanakkor egyetlen kritériumra redukálja a különféle nemzeti csoportok elfogadhatóságát, ez pedig egymás elismerése. Mindegyik csoport, közösség etikai integrációjának elfogadása erkölcsi súllyal ruházza fel őket. Ugyanakkor nem világos, milyen lesz az egyén helyzete az egyes csoportokban, minthogy csoportok fogadják el egymást. Bár leszögezi, hogy a „multikulturális társadalmakban az életformák egyenjogú együttélése minden polgár számára esélyt jelent arra, hogy kulturális tradícióinak megfelelő világban nőjön fel, gyermekét is ebben nevelhesse fel, és emiatt ne kelljen sérelmet elszenvednie”,199 de ez csak esély ebben az esetben.

Habermas rendszerében tehát nincs garancia az egyén számára, hogy élni is tudjon ezzel az eséllyel. Egymás csoportos elfogadása még nem jelenti és nem is jelentheti az elvárt konszenzus effektiv kialakulását a csoporton belül, de azon kívül sem. „Esélyt” tényleg jelent rá, hogy az egyén az adott kultúrával „egyezségre jusson a tekintetben, hogy konvencionálisán követi-e vagy átalakítja, és esélyt jelent arra is, hogy a kultúra imperatívuszaitól közömbösen elforduljon, vagy önkritikusan szakítson velük”.200 De ez az esély nem biztos, hogy védett valósággá is válik, hiszen a legitim hatalomgyakorlás elveinek történő megfelelés nem jelenti feltétlenül az elégséges szintű megegyezést minden jelentős kérdésben. A kommunikatív szabadságjogok felszabadítása a politikai nyilvánosságban nyilvánvalóan lényeges eleme a társadalmi konszenzus megteremtésének. És vele együtt a „konfliktusok levezetésének demokratikus eljárásai, és a hatalom jogállami szabályozása” valóban szükségeltetnek ahhoz, hogy megalapozzák a „reményt, mely az illegitim hatalom megszelídítésére és az adminisztratív hatalom felhasználására vonatkozik”. De hogy ez a remény „mindenkinek érdekében álló remény”, azt csak akkor lehet igazolni, ha a szereplőket kivétel nélkül John Rawls igazságosnak tekintett döntéshozatali elveit alkalmazó személyeknek tekintjük. Ha azonban az ebből fakadó kockázati tényezőt a többség tagjai nem tartják reálisnak magunkra nézve, azaz azt állítják a reális népességi arányokra hivatkozva, hogy aligha fenyeget kisebbségi sorba szorulásuk, akkor ez a remény csak remény marad, hacsak ezt az ismeretet be nem soroljuk a tudatlanság fátyla mögé. Erre ugyan