Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

IV. Nemzet és morál

128 Nemzet és morál rát. Ha igen, akkor, szerinte, ellenzése legitim. Ha nem, akkor a helyzet összetettebb. Ilyen esetben Lichtenberg a multikulturalízmust tekinti meg­oldásnak a kulturalizmussal szemben. Minthogy, szerinte, nem lehet minden kultúrának állama, a multikulturalizmus olyan megoldást nyújt, olyan gyakorlatot, melynek normája mind a do­mináns, mind pedig a kisebbségi kultúra. Ugyanakkor Lichten­berg nem ad választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet meg­állapítani a határt a domináns és a kisebbségi kultúra között, valamint azt sem válaszolja meg, miért és hogyan igazolható, hogy az állam a domináns kultúrát jobban támogassa, mint a ki­sebbségi kultúrát. És ebből adódik a kérdés: morálisan indokol­ható-e, hogy a domináns kultúra az állami kultúra, a kisebbségi kultúra pedig nem. A kisebbségi kultúra ártalmas volta a domi­náns kultúrára ugyancsak gyenge érv, magán az érvrendszeren belül is. Hiszen, amint az a kulturalizmus kritikájából kiderült, a kultúrák tartalmazhatnak mind pozitív, mind pedig negatív ele­meket. Következésképpen ez a domináns kultúrákra nézve is igaz. Ám az az eshetőség is előadódhat, hogy az adott kisebbsé­gi kultúra nyelvének támogatása a domináns kultúra negatív elemeit veszélyezteti, és a lichtenbergi elv szerint az ilyen eset­ben is jogos a korlátozása. Ebből az elvből tehát a pluralizmus tagadásának Judith Lichtenberg által is kritizált változata követ­kezik, nevezetesen, hogy jobb, ha az adott domináns kultúra van uralkodó helyzetben, tagadva a többi létét.194 De egyáltalán ki és hogyan állapíthatja meg, hogy mi a „ve­szélyes" a másik kultúrára nézve, és milyen „veszélyek” ellen van joga fellépni az államhatalomnak? A többség? Ebben az esetben ismét a fenti önellentmondásba bonyolódunk. A ki­sebbség? Ám ez nem kisebb problémákat eredményez, mivel mind a többség, mind pedig a kisebbség esetében tisztázatla­nok azok a döntéshozatali és ellenőrzési eljárások, amelyekkel a veszély megállapítható. Ugyanakkor persze nem vitatható, hogy kultúrák tényleg veszélyeztethetik egymást, és az a lehető­ség sem zárható ki, hogy adott helyzetben a kisebbségi kultúra veszélyezteti a többségét. Maga a megoldás - a jóakaraton és egymás tiszteletén nyugvó multikulturalizmus - helyes elv ugyan, ám ilyen általános megfogalmazásban a nemzeti lojali-

Next

/
Thumbnails
Contents