Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
Nemzeti részrehajlás 127 kötelességeink minden embertársunkkal szemben. Figyelembe véve, hogy nemzeti hovatartozásunk tartalmaz nem önkéntesen választott elemeket is, nyilvánvaló, hogy a nemzettársainkkal folytatott együttműködés számos tekintetben könnyebb és eredményesebb, mint a másokkal való együttműködés. Ugyanakkor ezen az alapon nyilvánvalóan nemcsak a magánélet teremt együttműködő csoportokat, hanem politikai egységek is születnek. Ugyanakkor aligha áll meg az az érvelés, amely az ilyen politikai egységek létrehozását, a nemzeti együttműködést és ennek részeként a nemzeti részrehajlást a nemzet és a család hasonlatosságában látja, s így morálisan minden tekintetben kötelezőnek tartja.192 Ha a nemzeti részrehajlás védhető, meg kell válaszolnunk a kérdést, hogy mely területeken indokolható, és hol húzódjék a határa. Judith Lichtenberg szerint a politikai egységek és a magánélet kapcsán a lojalitás és a részrehajlás indokolható. A részrehajlás határait illetően két lehetőséggel kell számolnunk. Az első a magukat feljebbvalóknak tekintők dominanciájának a lehetősége, az az alternatíva, hogy a világ jobb e dominancia alatt. A második a sajátjaikhoz fűződő lojalitás, ám azt nem állítva, hogy jobbak másoknál, s akceptálva mások részrehajlását sajátjaik iránt. A lojalitás nem tartalomsemleges, nem lehet vak objektumának természete iránt. Lichtenberg a negatív és pozitív kötelességekkel magyarázza a részrehajlás és lojalitás mértékét. A negatívak a be nem avatkozás, a meg nem támadás kötelességei.193 Ám Lichtenberg negatív kötelességei kapcsán le kell szögeznünk, hogy a szabad verseny is eredményezhet gyűlöletet. Éppen Isaiah Berlinnek a negatív szabadság kapcsán megfogalmazott kritikája mutat rá e felfogás korlátáira. És a kritika nemzeti be nem avatkozás eseteire is vonatkoztatható, amint az John Stuart Mill nacionalizmusfelfogása kapcsán kiderült. Következésképpen Berlin szintéziskísérletét követve Lichtenbergnek a negatív kötelességeket pozitívakkal kellene kiegészítenie. Ám a pozitív kötelességek mértékét nem adja meg. Dilemmáját jól jelzi a nyelv kérdése. Ezt nehéz esetnek látja. Lichtenberg központi kérdését úgy fogalmazza meg, hogy vajon a kisebbségi kultúra nyelvének támogatása fenyegeti-e a domináns kultú-
