Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
126 Nemzet és morál A második kifogás a nemzeti jogok emberi jogi meghatározatlanságából következik. Ha a tétel a nemzeti jogok emberi jogi meghatározása nélkül érvényes, akkor lehetőséget kapnak az egyes kormányzatok, illetve a nemzeti kérdéssel foglakozó intézmények, hogy maguk döntsék el, nemzeti vonatkozásban meddig ér az emberi jogok köre. E kört olyan szűkre lehet vonni ebben az esetben, hogy lehetőséget teremtsen a késleltetett fejlődés elvének alkalmazására még akkor is, ha a nemzeti jogok egyikét-másikát az emberi jogok körébe sorolja az adott állam. Persze lehetőség nyílik a locke-i kivétel elvének alkalmazására is. De vajon morálisan igazolható-e a nemzeti részlehajlás? Ehhez persze magának a részrehajlás fogalmának a határát kell megvonnunk. Ha minden döntésünket, amellyel ember és ember között választunk, e fogalom alá soroljuk, akkor aligha állíthatjuk, hogy nincsen olyan terület, ahol ne lenne morális jogunk saját nemzetünk tagját választanunk, hiszen privát életünkben eredményesebben működünk együtt éppen közös nemzeti sajátosságaink miatt, mint másokkal. E morális jog nélkül a nemzetet kooperatív vállalkozás formájában sem lehetne morálisan indokolni. De ugyanúgy morális jogunknak tarthatjuk, hogy magánéletünkben ne saját nemzetünk tagját válasszuk, például abban az esetben, ha kifejezetten más nemzetiségűvel tudunk hatékonyabban együttműködni. Ha például éppen idegen nyelvet tanulunk. E morális jog nélkül individuális kapcsolataink más nemzetek tagjaival nagymértékben leszűkülnének, hiszen mindenki minden helyzetben saját nemzete tagjait volna köteles előnyben részesíteni, és csak olyan esetben fordulhatna más nemzetiségűekhez, ha sajátjai közt egyáltalán nem akadna céljainak megfelelő személy. Ám arra már aligha van morális jogunk, hogy például más nemzethez tartozó balesetet szenvedettnek ne segítsünk legjobb tudásunk szerint, NI. a másikat ne szolgáljuk ki, akár saját üzletünkben, nemzetiségére hivatkozva. Sőt erre morális jogunk akkor sincs, ha ürügyként valami másra hivatkozunk, azaz senki sem tudja ellenőrizni igazi motívumainkat, csak saját lelkiismeretünk. Nyilvánvaló tehát, hogy individuális kapcsolatainknak is korlátok közt kell mozognia. Egyrészt jogunk van arra, hogy sajátos viszonyt alakítsunk ki egyes embertársainkkal, másrészt vannak
