Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
Közvetítő csoport 115 közvetítő szerepe aligha lehet maradéktalan. Tehát létezhetnek utak az adott nemzet kultúráján kívül is, az ember más forrásokból is megismerheti a világ számos elemét, sőt egyes elemeit más forrásokból kell megismernie. Ebben a kérdésben a nemzeti nyelv sem jelent előfeltételt. Ismereteink egy részét ugyanis nem nyelvi úton szerezzük, például képzőművészeti alkotások esetében. Továbbá az anyanyelv és a nemzeti identitás sem felel meg egymásnak minden egyénnél. Sőt maga a kultúra is öszszetett fogalom, beleértve a nemzeti kultúrát is. Brian Walker kulturalizmus-kritikája például világossá teszi, hogy az egyes nemzetileg homogéneknek tartott kultúrákban is akkora különbségek mutatkoznak, hogy problematikussá válik a kultúra pontos azonosítása. Ennek pedig jogi és politikai következményei is vannak.176 Ugyanakkor Walker megalapozott kritikája szerintünk nem teszi lehetetlenné az egyéni választást és a demokratikus döntéshozatal eszköztára révén a közösségi döntést sem. Ezért a nemzeti kultúra folyamatos átalakulása és a benne rejlő eltérések ellenére is a nemzeti jogok egyik forrásának tekinthető. Persze azzal a megszorítással, hogy kizárólagos forrásaként a fogalom általános szintjén valóban ellentmondásokat eredményez. Az egyes kultúrák közt folyamatos a kapcsolat, és állandó értékcsere zajlik, amelyet napjainkban már világméretűnek mondhatunk.177 Egyes nemzeti kultúrák tehát számos elemüket másoktól veszik át. Ám a megállapításhoz hozzá kell tennünk, hogy ezt csak olyan tagjaik révén tehetik, akik ismerői a másik kultúrának. Ők pedig közvetlenül ismerték meg egyes elemeit, majd maguk váltak közvetítőivé saját kultúrájuk felé. A nemzeti csoport mint kizárólagos közvetítő az egyén és az egyetemes között emiatt aligha védhető koncepció. Ugyanakkor a fenti kritikai észrevételek nem jelentik, hogy a nemzeti kultúrák korában ne játszana rendkívül fontos szerepet, és e szerepe, még ha nem is tekinthető abszolútnak, elhanyagolható volna. A nemzeti kultúra nyilvánvalóan a mai emberiség túlnyomó többsége számára identitása egyik legjelentősebb elemét adja. Nélküle aligha tudna korunk követelményeinek megfelelni, ezért a nemzeti közösség morális jelentősége tagadhatatlan. Ám aligha önérték. Ebben az esetben azonban a kérdés további pontosításra szorul.
