Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
112 Nemzet és morál olyan egyenlőtlenségekkel szembesülnek, melyek körülményeik és adottságaik, nem pedig választásaik és törekvéseik következményei. Ebből kifolyólag tehát mások döntenek róluk. A kollektív jogaikra vonatkozó igényt tehát Kymlicka a körülmények egyenlőtlenségére alapozza. Megoldása a köztes társadalmi egységek szükségessége. És mivel közvetítésük szükséges, védelemben kell részesülniük. Többféle, a mi szempontunkból is lényeges érveket felvető bírálat született Kymlicka felfogásával kapcsolatban. Az egyik Chandran Kukathas megjegyzése, mely szerint Kymlicka érve az egyéni autonómiára épül, az egyéni autonómiát pedig a kulturális jogok védik, ám számos kultúra, például több őshonos kultúra hajlamos alárendelni az egyént a közösségnek. Ezért ebben az esetben felvetődhet, hogy beavatkozásra van szükség.TM Kukathas ellenben legitim kulturális értékeknek ismeri el azokat a kulturális közösségeket is, amelyek szokásai nincsenek összhangban az individualista normákkal. Kukathas szerint azt kell biztosítani, hogy senki se legyen kényszeríthető, hogy belépjen az ilyen közösségbe, vagy hogy tagja maradjon. Elsősorban tehát a társulás és kiválás egyéni szabadságát kell elismerni.175 Ezzel azonban Kukathas saját bevallása szerint is erős kommunitárius végkövetkeztetéshez jut, nagy hatalmat adva a közösségnek. Nyilvánvalóan ennek ellensúlyozása érdekében emeli ki a társulás szabadságának elsődlegességét. A társulás szabadságának szerinte prioritást kell élveznie más szabadságokkal szemben. Ám ehhez hozzá kell tennünk, hogy ezzel a társulás szabadsága elsődlegesé válik más szabadságjogokkal, például a szólásszabadsággal vagy éppen a vallásszabadsággal szemben. Kukathas lényegében a rawlsi modell egyik változatát védelmezi, amelyben a liberális társadalomnak nem kell szükségszerűen liberális közösségekből állnia, amely Rawls szerint „társadalmi szövetségek társadalmi szövetsége”. Ám ebben a változatban a modell távolról sem biztosítéka annak, amit pedig védeni szeretne, tudniillik a szabadságnak. Kukathas ugyan fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy e közösségek valóban egyének társadalmi szövetségei legyenek, ne pedig pusztán azok a kategóriák, amelyekben a társadalom a különböző csoportokat elhelyezi. Ám felvethető a kérdés Kukathas modelljével
