Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
110 Nemzet és morál mára erkölcsi jelentőséggel bír a nemzeti szabadság, akkor hogyan kezelje ezt a többnemzetiségű állam? Acton felvetése az elnyomatás alóli felszabadulásról mint a nacionalizmus forrásáról, valamint Acton tételének Hans Kohn általi továbbgondolása, nevezetesen az, hogy a nacionalizmus akkor kezdődik, amikor elhangzik, hogy a nemzetet ne kormányozzák idegenek, külföldiek, Plamenatznál kiegészül az elmaradottságfelszámolásának igényével. Plamenatz modernizációs felfogásának a nemzetközi kultúrába történő bekapcsolódás igénye az alapja, s ebből ered a liberalizmus és nacionalizmus összehangolhatóságának állítása is. Ennek szerinte az a módja, hogy a nemzet a német romantikus nacionalizmus mintájára összekötő kapoccsá válik az egyéni és egyetemes között. Plamenatz nem érvel a történelem herderi érveivel e folyamat szükségszerűsége mellett, azaz nem helyezi az emberi akarat fölé a folyamatot, ez az ára a herderi nacionalizmus beemelésének saját felfogásába. De ezzel a korrekcióval nem oldható mega romantikus nacionalizmus minden problémája. A közvetítés ilyen felfogása ugyanis feltételezi, hogy az egyénitől az egyetemeshez a nemzetin keresztül lehet eljutni. Következésképpen a nemzet előfeltétele az egyén eljutásának az egyetemeshez. Ha pedig ez így általánosan igaz, akkor más, a nemzeten kívüli út nincsen. Következésképpen a kanti megoldás irreálissá válik. A nemzet köztes kategóriájának felruházása az erkölcsi egyetemesség tulajdonságával nyilvánvalóan nemcsak abban az esetben megoldhatatlan, ha a nemzetit az egyetemes emberi fölé emeljük, szakítva a liberalizmussal, hanem akkor is, ha az egyetemes emberi általános előfeltételének tekintjük. Az a felfogás azonban, mely szerint a nemzet erkölcsi jelentőséggel bíró köztes stádium az egyén útján az egyetemes emberi felé, a nacionalizmus liberális korrekciójának legnagyobb hatással bíró érve maradt. E felfogás gyengéi ellenére mindenképpen le kell szögezni, hogy Plamenatz érveit követően aligha lehet kétségbe vonni a nemzeti felszabadulás erkölcsi jelentőségét a modern ember számára. Az egyén szabadságának része nemzeti szabadsága. Többek között azért, mert jóllehet nem kizárólagos a nemzet közvetítő szerepe, de számos területen kétségbevonhatatlan jelentősséggel bír. Ennek kapcsán pedig joggal igényelheti, hogy
