Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
108 Nemzet és morál rendelkezniük. Nem bizonygatja, hogy a közös kultúrával rendelkező embereknek egyetlen politikai közösségben kell egyesülniük, hogy kultúrájukat jobban megőrizhessék. Plamenatz szerint Herder sem volt politikai nacionalista, minthogy nem törekedett valamennyi német közös államban történő egyesítésére. Azt tartotta, hogy ami megkülönbözteti a németeket másoktól, azt meg kell őrizniük. De nem szerette a poroszokat, mert despotikusnak tartotta az országot.168 Vagyis Plamenatz - éppen Herderre támaszkodva - megkísérli elválasztani egymástól a kulturális és politikai nacionalizmust. Maga a kérdés szerinte Napóleon miatt politizálódott át. A németeknek, akik már korábban is veszélyeztetve érezték magukat a franciák kulturális befolyása által, Napóleon győzelmei következtében a nemzeti elnyomással is szembe kellett nézniük. Plamenatz következtetése actoni: „a nacionalizmus azoknak a népeknek a reakciója, amelyek kulturálisan hátrányos helyzetűnek érzik magukat.”169 Ugyanakkor bizonyos feltételek váltják ki, nem foglal magában minden reakciót, amit a gyengeség vagy a bizonytalanság érzete szül. „Csak olyan népek körében található meg, amelyek egy világi célokkal rendelkező nemzetközi kultúra részesei, vagy azzá kezdenek válni.”170 Tehát az ilyen helyzetben keletkező rivalizálás eredményezi a nacionalizmust. Ám ezen a ponton a kérdésnek egy számunkra is fontos összetevőjét fejti ki. A patriotizmus vagy nemzettudat ugyanis szerinte régebbi, már a 18. század előtt is létezett. Ezért Plamenatz szerint nincs logikai ellentét a nacionalizmus és a liberalizmus között. Voltak liberális és antiliberális nacionalisták aszerint, hogy milyen környezetben találták magukat, sőt szerinte semmi antiliberális nincsen magában a kulturális nacionalizmusban. Plamenatz tehát a nemzettudatot mint kultúrát elválasztja a politikai nacionalizmustól.171 A továbbiakban még egy fontos elemmel bővíti a fentieket. Úgy véli, hogy „Az emberi lény egyéniséggé, gondolkodni és magáért tenni képes racionális és erkölcsi személyiséggé népe nyelvének és kultúrájának elsajátítása folyamatában válik”.172 Vagyis szerinte az ember racionális és erkölcsi lénnyé válásának feltétele a nemzeti nyelv és a kultúra. Állítása kézenfekvő feltételezéseken nyugszik. Egyrészt azon, hogy nyelv nélkül nem válhat az ember racionális lénnyé. Másrészt azon, hogy kulturális
