Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

IV. Nemzet és morál

Univerzalizmus és partikularizmus 105

Renan állítása, mely szerint a nemzeti mivoltnak nincsenek objektív kritériumai - ugyanis minden kritériummal szemben léteznek ellenpéldák - azt semmiképpen sem cáfolja, hogy az egyén nemzeti identitására ne hatnának rajta kívül álló nemzeti tényezők. És ebben rejlik a nemzeti identitás morális vonatkozásainak alapproblémája.

Lehetséges-e tehát az egyén nemzeti sajátosságainak morális megítélése? Lehetővé teszi-e vagy kizárja a nemzeti hovatartozás az adott nemzetbe nem tartozók megértését, megítélését, következésképpen a hozzájuk fűződő morális viszonyt nemzeti sajátosságaikkal együtt? Képes-e az egyén megítélni saját nemzete sajátosságait és más nemzetekét? S végül képes lehet-e ilyen döntésekre akkor, ha saját nemzeti identitásának számos elemét nem maga választotta, hanem másoktól kapta (köztük persze erős érzelmi kötődés teremtésére hivatott elemeket is)?

Vajon olyan természetű-e az egyén nemzeti identitása, amely nem teszi érthetetlenné számára mások nemzeti identitásának egyéni sajátosságait? Valamilyen szinten nyilvánvalóan meg kell értenie a saját nemzetéhez tartozókét, hiszen egyébként nemzet nem létezhetne. De képes-e megérteni ugyanezt más nemzetek tagjai esetében? Előzetesen annyi állítható, hogy valamiképpen nyilvánvalóan képes, hiszen egyébként nem létezhetne együttműködés az eltérő nemzetek tagjai közt. A kérdés azonban az, hogy rendelkezhet-e olyan univerzális eszköztárral, amely egyetemes mércét alkalmazva teszi ezt lehetővé számára, avagy csak saját partikuláris nemzetének közvetítése által lehet rá képes.

A nacionalizmus komponensei közé tartoznak például a nemzet előtti etnikai szimbolizmus elemei is, amelyekkel úgymond az értelmiség a népi politikába hívja a tömegeket.167 Ám állíthatjuk, hogy a nemzeti kommunikációnak ez a módja sem zárja ki szükségszerűen a múltbeli tapasztalatok individuális megítélését. Aligha cáfolható, hogy az egyén megítélheti a nemzetté válás előtti tapasztalatvilág nemzeti használatát is, és a másétól eltérő véleményt formálhat róla. Sőt minden egyén szükségszerűen legalább részben eltérő véleményt alakít ki róla, azaz nem is képes másokkal teljesen azonos véleményen lenni. Ez igaz még a leginkább fanatizáló és uniformizáló nacionalista rendszerekben is. Ugyanakkor nyitott a kérdés, hogyan