Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
102 Nemzet és morál tartozásának közös hite. A második sajátossága a történelmi kontinuitás. A harmadik sajátossága, hogy aktív identitás. A nemzet tagjai együttműködnek, közös döntéseket hoznak, célokat érnek el stb. Továbbá ez az identitás bizonyos területhez kötődik. S végül a közös nemzeti identitással bíró embereknek közös, másokétól elkülöníthető tulajdonságokkal is rendelkezniük kell, amit gyakran nemzeti karakternek neveznek, ám a szerző azt inkább közös kultúrának nevezi. Szerinte Hume álláspontja helyes. Ám Miller kritériumai sem vonatkoztathatók minden nemzetre, hiszen például egyes újonnan alakuló nemzetek, mint az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, illetve más hasonló országok nemzetei aligha terjeszthetik ki egységesen nemzeti mivoltukat a történelembe. Ugyanakkor a történelmi kiterjeszthetőségben létező különbségek ellenére történő nemzetté válás jelzi, hogy a közösnek tekintett múlt nem szükségszerű kritériuma annak a szándéknak, hogy az egyének egy csoportja közös nemzetet alkosson. Szándékuk alapján is megteremthetik közös jellemzőiket. A nacionalizmus modernista és primordiális felfogását vallók közötti vita azon érvei, amelyek legalább részben tartalmazzák, hogy a nacionalizmusban fellelhetők a modernizáció egyes elemei, lényegében gyakran akaratlanul is alátámasztják az individuális választás lehetőségét. Ha ugyanis a nacionalizmus a modern állam és társadalom kialakításának eszköztárát tartalmazza, akkor aligha „választhatatlan" egyénileg. Ha az egyéni döntés lényegi eleme nemzeti identitásunknak, még ha befolyásolt is nemzeti örökségünk körülményeink által, a nemzet olyan közösségként is megfogalmazható, amelyben tagjai közös identitásának alapvető eleme beleegyezésük, hogy közös nemzetet alkossanak. Egy ilyen felfogás képviselője Bhikhu Parekh. Szerinte a nemzeti identitásnak három komponense van. Az első az alkotmány, vagyis a politikai közösség alkotmányos elvei. Az alkotmány képviseli a kollektíva önértelmezését, azt a közös platformot, amelyben tagjai az együttélésük szabályaiban megegyeztek. Az alkotmány ugyanakkor egy világos, nyilvános nyilatkozat identitásukról. A nemzeti kisebbségek is a politikai közösség részévé válhatnak. A politikai közösség ellensúlyozhatja a többségi dominancia szimbolikus és praktikus hatá-
