Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
II. Iskoláztatási stratégiák a kassai zsidóság körében
II. Iskoláztatási stratégiák a kassai zsidóság körében „Magyar anyától születtem, magyar az én anyanyelvem, de azért jó honfi vagyok, szlovákul is tanulgatok. Szlovák hazámat szeretem, az ápol és nevel engem, érte élek, érte vagyok, érte ha kell, meg is halok. " (Iskolai vers a neológ hitközségi elemi magyar osztályából) A magyarországi zsidóság relatív túliskoláztatása mint státuskompenzációs jelenség már ismert1, s ebben az értelemben az asszimilációs folyamat következményének,'velejárójának is tekinthető. Az első világháború után új államalakulatokhoz került magyarországi területek zsidósága esetében az iskoláztatási adatokból az iskoláztatás mértéke mellett annak „etnikai irányaira” is következtetni lehet, jelesül arra, hogy a feltételezett túl-, illetve felüliskoláztatás milyen oktatási nyelvű intézményeket részesített előnyben. Ezeken az adatokon mint indikátorokon keresztül - közvetve - a zsidóságnak az egyes etnikumokhoz való asszimilációs hajlandósága és annak változásai ragadhatok meg. Ebben a fejezetben tehát két kérdésre keresek választ: Jellemző-e 1920 után is a túl-, illetve felüliskoláztatás mint tendencia a kassai zsidóság körében?
