Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
I. Asszimiláció vagy disszimiláció?
28 Asszimiláció vagy disszimiláció? azt jelentette, hogy bárki, aki izraelita vallású volt - a legtökéletesebben beszélt nyelvtől függetlenül - zsidó nemzetiségű lehetett. Természetesen a magyarországi zsidóságnak csupán felekezetként való felfogása mögött éppúgy politikai szándékok húzódtak meg, mint a csehszlovákiai zsidóság nemzetiségnek való tételezésében.2 A zsidóság csehszlovákiai új helyzetének bel- és külpolitikai okai egyaránt voltak. Belpolitikai szempontból két alapvető magyarázata volt a zsidó nemzetiség „bevezetésének". Egyrészt a Csehszlovákiához került egykori felvidéki és kárpátaljai részeken a magyarsághoz aszszimilálódott, illetve az asszimiláció útján járó zsidó népesség élt - ennek a népességnek a magyar kisebbségtől való leválasztása politikai érdek volt. Másrészt a csehszlovák államnemzet ideológiájának kialakításában meghatározó szerepet játszott T. G. Masaryk elnök, akinek az volt a felfogása, hogy „a zsidók külön típust képviselnek, nemcsak fajilag, hanem általában egész szellemi jellegükben. (...) A zsidókat egészen más népnek kell tekintenünk, mint magunkat.” (Masaryk 1935, 193., 198.) Az ébredő zsidó reneszánsz képviselőivel - Hugo Bergmann-nal, Max Broddal, Leo Hermannnal, Hans Kohnnal és Ludvik Singerrel - szoros kapcsolatban álló, nézeteikkel szimpatizáló Masaryk mind a békeszerződések aláírásakor, mind a csehszlovák alkotmány megszületésekor azt az elvet képviselte, hogy a csehszlovákiai (az 1921- es népszámláláskor a 13,612.424 lakosú Csehszlovákiában 358.342 izraelita vallású, ebből 190.856 zsidó nemzetiségűnek beírt3) zsidó népesség - igényei szerint - minden kollektív kisebbségi jogosítvánnyal élhessen (Rabinowicz 1968, 155-265.). Az elnök által képviselt politikai irányzatnak tehát „nem szándékolt”, illetve másodlagos következménye volt az a később bebizonyosodó feltevés, hogy a zsidóság nemzetiségként (kisebbségként) való tételezésével a magyar zsidó népesség - legalábbis a népszámlálások erejéig - disszimilálható a magyar kisebbségtől. A külpolitikai tényezők közül meghatározó jelentőséget kell tulajdonítanunk az 1917-es Balfour deklarációnak, amelyben Nagy-Britannia ígéretet tett a zsidó nemzeti állam (Palesztina te-
