Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
I. Asszimiláció vagy disszimiláció?
Asszimiláció vagy disszimiláció?29 rületén kijelölt) létrehozásában való közreműködésére. (Rabinowicz 1972, 26.) Ez a deklaráció az akkorra már jól szervezett cionizmust nemzetközileg legitimálta és nagy lökést adott magának a mozgalomnak is. Az addig inkább csak Csehországban erős cionizmus begyűrűzött a szlovenszkói és ruszinszkói térségbe is: sorra alakultak meg a cionista szervezetek. A Csehszlovákiához került zsidóság számára - szemben a magyarországival - tehát közelebb került, természetesebbé vált a zsidóság új, nemzetként és kisebbségként való felfogása. Összességében tehát a zsidóság nemzeti kisebbségként való deklarálása a térség zsidó közösségében lejátszódó tényleges változásokat (cionizmus, zsidó reneszánsz) és a csehszlovák nemzetiségi politika irányait (a többi nemzeti kisebbség elkülönítése, ezáltal az össznépességben képviselt arányainak csökkentése), valamint a nemzetközi politikai változásokat egyaránt tükrözte. Ilyen feltételek mellett a népszámlálások - ha az összeszámláltak tényleges identitását nem is - az adott nemzetiséggel szembeni politikai hozzáállást elvileg mérhetnék. A népszámlálások tényleges végrehajtását azonban - a politizáltság mellett - olyan atrocitások kísérték, amelyek kétségessé teszik a nemzetiségi adatok használhatóságát (Popély 1991). 1.2. A kassai zsidó népesség a népszámlálások tükrében Ebben a fejezetben a kassai izraelita és a zsidó népesség egyes demográfiai jellemzőinek, valamint felekezeti és nemzetiségi adatainak elemzésével a következő kérdésekre keresek választ: Milyen tényezők magyarázzák az izraelita felekezetű népesség létszámában 1910 és 1941 között bekövetkező változásokat? Az izraelita felekezetű népesség létszámbeli növekedése mennyiben magyarázza a nemzetiségi arányváltozásokat? Mi magyarázza a kassai zsidó nemzetiségűiknek az izraelita népességen belüli magas arányát?
