Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
I. Asszimiláció vagy disszimiláció?
Asszimiláció vagy disszimiláció?27 lelő kategóriának, ha nemzettudatról, nemzeti hovatartozásról van szó; míg a nemzetiség kategóriáját inkább öntudaton alapuló érzelmi megnyilatkozásnak, ezáltal könnyen manipulálhatónak, az állampolgársággal inkább rokoníthatónak tekintik. így, ahol lehetséges, az ilyen vizsgálatokhoz az anyanyelvi adatokat szokták alapul venni. A csehszlovák népszámlálásoknak ebből a szempontból több sajátosságuk is van: 1. A megelőző osztrák és magyar gyakorlattal szemben az anyanyelvet nem kérdezték, csak a nemzetiségi hovatartozást. 2. A megelőző osztrák, cseh és magyar összeírások a dualizmus időszakában nem tekintették nemzetiségnek a zsidóságot, csupán izraelita vallásúként számolták őket össze a felekezeti rovatban. A csehszlovák népszámlálások ezzel szemben külön számlálták össze a zsidó nemzetiségűeket. 3. A népszámlálásokat Szlovenszkón és Ruszinszkón számlálóívekkel hajtották végre, nem pedig számlálólapokkal, mint az egykori örökös tartományokban, illetve a megelőző korszakban. Ez elvileg ugyan gyorsíthatta és egyszerűsíthette az összeírást, gyakorlatilag azonban megkönnyíthette a válaszokkal való visszaélést, mivel a számlálóíveket nem a kérdezett, hanem a kérdezőbiztos töltötte ki. Az 1919-es rendkívüli népösszeírásnál - amelynek nem titkolt célja az volt, hogy a békeszerződésekhez „friss” és a Csehszlovák Köztársaság szempontjából kedvező nemzetiségi adatokat prezentálhassanak - még nem vezettek be zsidó nemzetiségűek számára külön rovatot (Mráž 1920, 10.), azokat, akik esetleg zsidó nemzetiségűnek vallották magukat, az „egyéb” rubrikában összesítették. Az 1921-es népszámlálásnál rovat nyílt már a zsidó nemzetiség számára is, azonban a zsidó nemzetiséghez való tartozást nem kötötték semmilyen nyelvi feltételhez. Az 1930-asnál - a Népszámlálási Bizottságban zajlott hosszas viták után (Popély 1991, 67-69.) - általában az összeírtak által legtökéletesebben beszélt nyelv alapján állapították meg (sic!) a nemzetiséget, a zsidóság esetében azonban „rugalmasabban” jártak el. Ez lényegében
