Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
I. Asszimiláció vagy disszimiláció?
26 Asszimiláció vagy disszimiláció? számlálási eredményekből szokás kiindulni, akár vádról és védelemről, akár tudományos tényekről legyen szó. Érdemesnek látszik tehát, hogy a csehszlovák népszámlálások „mögé” tekintsünk. Természetesen egy, a népszámlálási összeírónak adott válasz a nemzetiségre vagy az anyanyelvre vonatkozóan nem mutatja közvetlenül a válaszadó etnikai identitását. Egyrészt amiatt a technikai körülmény miatt, hogy efféle statisztikai összeírások általában tízévenként egyszer fordulnak elő. Másrészt amiatt is, hogy egy személy vagy csoport etnikai identitása kvantitatív tudományos eszközökkel nem, csak kvalitatív szociológiai, társadalomlélektani módszerekkel tárható fel. Ezért a népszámlálások a vizsgálathoz csak kiindulópontul szolgálhatnak. Az is köztudott, hogy a XX. századi népszámlálások nemzetiségi, illetve anyanyelvi rovatai a térségben politikai jelentést kaptak, a népszámlálások egyfajta „népszavazásként” inkább mérték az egyénnek az államhoz való viszonyát, mint a tényleges identitást. Ugyanez elmondható az 1919-es, az 1921-es és az 1930-as csehszlovák népszámlálásokról is. Ezeknek a népszámlálásoknak nem titkolt legitimációs céljuk is volt; az új nemzet(ek) (a cseh és a szlovák) többségi voltának, a békeszerződésekben foglaltaknak a bizonyítása. Ezért az összeírások nemzetiségre vonatkozó kérdésére adott válaszokat politikai aktusként is felfoghatjuk; a népszámlálások szerinti nemzetiségi arányok határozták meg egy-egy évtizedre az adott településen élő kisebbség kollektív jogait (anyanyelv használata a közhivatalokban, iskolaalapítás, költségvetési támogatások stb.). A népszámlálás a tudatos válaszadó számára egyben a saját kisebbségére leadott politikai voksot is jelentette. A nemzeti(ségi) hovatartozást a népszámlálásokban általában két rovat alapján vizsgálhatjuk: a „nemzetisége” és az „anyanyelve” rovaton keresztül. Nem célszerű az anyanyelvi megoszlásokat a nemzetiségi arányokkal azonosnak tekinteni, hiszen a két kategória nem mindig jelenti ugyanazt. A zsidóknál például nem ugyanazt jelenti jiddis anyanyelvűnek, mint zsidó nemzetiségűnek lenni. A demográfusok és a társadalomstatisztikusok általában az anyanyelvet tartják a megfe-
