Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Kutatási hipotézisek
22 Kutatási hipotézisek mátokat „kívülről” (Magyarországról) követők számára. A két világháború közötti csehszlovákiai és magyarországi sajtóból tudjuk, hogy mindkét oldalon megfogalmazódott a dilemma: a Szlovenszkón élő, már asszimilálódott magyar zsidóság, úgymond, „kivált-e a magyar nemzettestből ”, és „cserben hagyta-e a kisebbségbe szorult magyarságot”? (Halász 1933, Komlós 1921, Jócsik én., Molnár 1924, Borsody 1938, Sziklay 1938) A magyarországi sajtó a zsidóságot a szlovákokhoz történő túlságosan gyors asszimiláció miatt vádolta, a szlovák sajtó ezzel szemben épp a folyamat lassúságát, a zsidók szlováksághoz való asszimilációjának visszafogott tempóját rótta fel. A problémát legszínvonalasabban Halász Miklós fejtette ki A zsidók és a magyarság című írásában. Eszerint a szlovenszkói zsidóság politikai értelemoen valóban disszimilálódott a magyarságtól, ennek okai egyfelől a magyarországi fehérterrorban és a numerus claususban, azaz a „magyar közösségből való kitaszíttatás pszichikai katasztrófájában” keresendők, másfelől abban az új fejleményben, hogy a kisebbségi magyar politikai és társadalmi „keretek” nem fogadták be a zsidóságot. A politikai értelemben vett disszimilációt a húszas évekre felerősítette a zsidó nacionalizmus, a cionizmus. A magyarságtól való disszimiláció azonban nemcsak és nem elsősorban a zsidóságra, hanem a „szlovenszkói népesség más megmagyarosodott, elmagyarosított részére" is jellemző volt. A zsidóságnak a magyaroktól való politikai eltávolodását ugyanakkor nem követte kulturális disszimiláció „a magyar nyelv és kultúra tovább él(t) bennük, s ezek szeretete a gyermekeikben”. A „mindenkori uralommal szemben való lojalitás, a materiális természetű érdek, a Vollwertigkeit/teljesértékűség/ vágya” - írja Halász Miklós - azonban hosszú távon, ahogy a többi kisebbségnél is, a szlováksághoz való asszimiláció irányába hatott. Ez a folyamat a köztes asszimilációs állapotban a magyar nyelv és kultúra megőrzésével és továbbadásával is együtt járhatott. Tehát a politikai értelemben vett asszimiláció nem feltételezett egyben kultúra- és anyanyelvváltást is. A két világháború között mindvégig fennmaradó probléma a csehszlovákiai és a magyarországi zsidóság körülményei
