Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Kutatási hipotézisek
Kutatási hipotézisek 23 közötti tényleges eltérésekre is rámutat. A szlovenszkói zsidóság identitásváltozásának egészen más volt a kontextusa Magyarországon, mint Csehszlovákiában. Magyarországon - az egyre erősödő antiszemitizmus ellenére - továbbra is az asszimiláció volt az uralkodó elvárás a zsidósággal szemben, a zsidókat csak mint Mózes-hitű magyarokat tartották számon, és a társadalom részéről is az az elvárás maradt meg, hogy „magyarosodni kell”, mfg Csehszlovákiában egyaránt érvényesülhetett az asszimiláció, a disszimiláció és a nemzeti öntudatra ébredés. Az asszimilációs logika ebből a szempontból túl szűk volt az előbb vázolt folyamatok értelmezésére. Továbbá Magyarországon ún. zsidókérdés volt (abban az értelemben, hogy a zsidók, ahogy róluk állították, felekezeti arányaikat meghaladó mértékben vesznek részt a magyar kulturális és gazdasági életben, és ez a magyar nemzetre nézve káros egyenlőtlenségeket szül) - Csehszlovákiában ellenben magyar- és németkérdés volt (hasonlóképpen megfogalmazva). Mfg a zsidókérdést Magyarországon diszkriminációs intézkedésekkel akarták „megoldani”, Csehszlovákiában - mivelhogy zsidókérdés nem is volt - a zsidóság ellen nem irányult negatív diszkrimináció, sőt mint etnikai kisebbség olykor pozitív diszkriminációt élvezett. A magyar kultúrnemzetfelfogás kizárólagos identitást, kizárólagos kötődést várt el a zsidóságtól - Csehszlovákiában viszont lehetőség nyílott a plurális identitásformák létrejöttére. Röviden: a szlovákiai zsidóság helyzetében bekövetkezett változások legfőbb okát abban kell látnunk, hogy az etnikai előítéletek célpontjává Csehszlovákiában - szemben Magyarországgal - nem a zsidóság, hanem a magyar kisebbség vált. Hogy a történelmi Magyarország zsidóságának társadalomtörténetében ez az 1920-tól létrejött „elágazás” hová vezetett volna, mára már nem rekonstruálható. A második világháborút és a holokausztot megelőző két évtized rövid idő volt arra, hogy az új identitásformák a maguk teljességében megmutatkozzanak - csak a tendenciák válhattak láthatóvá.
