Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
Interjúk 177 nemzetiség Az iskolában szlovákul beszéltünk, az utcán magyarul, s másnap az ezt meghalló tanár nem a legkedvezőbben nyilatkozott rólunk, nem dicsért meg bennünket, mert hát azért ennyire soviniszták ők is voltak, és természetes, hogy azok a gyerekek, akik magyarnak vallották magukat - mert az iskolában minden évben meg kellett mondani, hogy milyen nemzetiségűek és vallásúak vagyunk, az anyakönyv-egyeztetés miatt -, azoknak számolni kellett ezzel. Ketten voltunk az egész osztályban, a Hochhäuser Vera meg én, akik azt mondtuk, hogy magyar nemzetiségűek vagyunk. Voltak persze olyanok is, akik azt mondták, hogy ők zsidó nemzetiségűek, de sokkal jobban vadított, ha azt mondták, hogy magyarok. Ezért bújtak ki sokan a magyarság vállalásával járó kellemetlenségek alól úgy, hogy zsidónak vallották magukat. Nagyon ellenségesnek számított az, ha magyarnak mondta magát valaki. Amikor a terület-visszacsatolás volt - ez tanévközbenre esett -, akkor megjelentek Petőfi-nyakkendővel a kislányok, s csak a Hochhäuser Vera és én nem mentünk Petőfi nyakkendőben. Nem is beszéltünk össze érdekes módon, s az egész osztály Petőfi-nyakkendőben ült a padokban, és a tanárnő - úgy hívtuk, hogy Panyi Volková, ez szó szerint Volková asszonyt jelentett - rettenetesen föl volt háborodva, hogy éveken keresztül egyikük sem mondta, hogy ő magyar, csak ez a két lány mondta, és épp ezeken nincs Petőfi-nyakkendő; hogy vagy akkor hazudtak, vagy most hazudnak. Borzasztó nagy lelki fröcscsöt kaptunk, még mielőtt elmentek. Nagyon jó pedagógusok voltak, ami megmutatkozott abban, hogy amikor befejeztük a tanulmányainkat a magyar osztályban, akkor magyarul már egy matematikapéldát sem tudtunk levezetni, szöveggel kísérni, de megcsináltuk magunkban, szlovákul, úgy ahogy a szlovák tanároktól megtanultuk, s magasan fölötte álltunk a többi gyereknek, akik már innen, magyar területről kerültek oda Kassára. Sokan jöttek, a tisztviselők hozták a családjukat. Magyarországon az oktatás nem volt olyan színvonalú, mint Csehszlovákiában. Végső soron Kassa egy magyar kulturális központ volt, olyan zsidó családdal én nem találkoztam, ahol a szlovák lett
