Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Kutatási hipotézisek
16 Kutatási hipotézisek tőkéjét, ez elsősorban és tömegesen a túliskoláztatásban nyilvánult meg. A gyors és látványos asszimiláció ellentmondásai azonban már a század végére láthatóvá váltak. Ezek jórészt magából a magyarországi modernizációnak és a polgárosodásnak az ellentmondásaiból származtak (Erdei 1980, Leopold 1988), és a zsidóság státuskompenzációs törekvéseiben (így a kikeresztelkedésben, a vegyes házasságokban és a nemesi címek iránti vonzalomban) érhetők tetten. Az asszimiláció ellentmondásait az 1880-as években megjelenő, majd visszavisszatérő politikai antiszemitizmus tovább mélyítette. Ennek a politikai antiszemitizmusnak éppen az volt a sajátossága, hogy a már asszimilált zsidóság ellen irányult, ezért asszimiláció- és emancipációellenes volt. Az asszimiláció útján járó zsidóság számára a politikai antiszemitizmus megléte azt jelentette, hogy társadalmi helyzete hosszú távon is bizonytalan. Ez a körülmény a folytatólagos asszimiláció ellenére életben tartotta a zsidó azonosságtudat megőrzésének és újrateremtésének mechanizmusait, melyek elsősorban a csoportszolidaritáson keresztül nyilvánultak meg. 1920-ra a zsidóság körében lejátszódott és a fenti értelemben vett asszimilációs folyamat a „kemény” szociológiai mutatók tekintetében nagyjából befejezettnek tekinthető. A zsidóság elhagyta nyelvét, és megtanulta a magyar nyelvet, a többség magyar anyanyelvűnek vallotta magát, sőt egyes nemzetiségi területeken maga is asszimiláló (magyarosító) tényezővé vált (Karády 1990b). Elsajátította és formálta a társadalmi érintkezési szabályokat, szokásokat, s az asszimiláció során új és modern kultúrjegyek megteremtéséhez járult hozzá - betöltötte a polgárosodás során keletkezett társadalmi „repedéseket", és a magyarországi modernizáció egyik legfőbb hordozójává lett. Ez az asszimiláció azonban úgy ment végbe, hogy a zsidóság egy jelentős része (még a neológok között is) valamilyen formában zsidó azonosságtudatát (vagy annak egyes elemeit) is megőrizte. A már asszimilálódott zsidóságot leginkább a kettős kötődéssel lehet jellemezni. Az első világháború és az azt követő események (a forradalmak és a területvesztés) gyökeres fordulatot hozott az asz-
