Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
164 Interjúk született, Weissnek hívták, de ő már 1868-ban, tehát az emancipáció évében felvette a Vass nevet, úgyhogy kérdezhetik, hogy hogy hívták az apámat, meg a nagyapámat! Hogy mibe ment tönkre, azt nem tudom, de tönkrement a bankja. Volt neki az apámon kívül még egy fia meg egy lánya, apám testvére az orosz hadifogságból Kínán át szökött Amerikába, s alapított Philadelphiában egy magyar lapot, a lánya pedig férjhez ment egy nagyon jómódú ungvári ügyvédhez, akinek saját háza volt a Fő téren. Ebben a családban is a nagyanyám volt egy hallatlan érdekes személyiség, pont az ellentéte a lezser, slampos, bohém anyai nagyanyámnak, lesimított hajú úriasszony, egy viktoriánus angol jelenség volt. Én elég ritkán találkoztam vele. Egyszer meghívtak Ungvárra. „Ülj le, Jancsi, és mesélj, hogy vagytok Kassán?", s merev háttal ült végig. Egyszer szakított félbe: „Fiam, ne gesztikulálj, az olyan csúnya!” Menekültem, amilyen gyorsan csak tudtam, annak ellenére hogy két nagyon jópofa unokanővérem volt ott, mert azért a család ott is elég vagány volt. Az apám egy elég vagány újságíró volt Pesten, a nagynénémnek pedig olyan borotvaéles esze és humora volt, hogy legendákat meséltek róla. Apámnak semmilyen kassai „vonatkozása" nem volt. Anyám és apám valami nagyon romantikus módon kerülhetett össze. Anyámnak volt egy nagy szerelme, Török Jánosnak hívták, aki elesett a háborúban. Valószínűleg nem sokkal azután kerülhetett oda az apám, valamikor a háború végén és úgy ismerkedtek össze, és én anyám első szerelme után kaptam a János nevet. Azt tudom, hogy apám még a cseh éra alatt (1918-20) valami hivatalban tisztviselősködött Kassán. Aztán átszökött Magyarországra, dolgozott Rassay lapjánál, a Magyar Hírlapnál volt parlamenti tudósító, aztán a Vázsonyi János féle Polgári Demokrata Párthoz került. Ő lett a PDP-ben nem tudom, hogy micsoda, a Pesti Polgár című lapnak a munkatársa, aztán szerkesztője a lap megszűnéséig. És amolyan titkárféleséget töltött be Vázsonyinál. Nálunk, ha valaki okos volt, akkor vagy azt mondták rá, hogy egy Kossuth, vagy azt, hogy egy Vázsonyi (Vilmos). Apám a Terézvárosi Társaskörnek volt háznagya, amit nyilván fizetésért csinált, aztán valamikor
