Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
Interjúk 165 1943 táján behívták őt munkaszolgálatra, Buchenwaldban kötött ki és onnan jött haza. Anyám az elvált asszonyok státusát élte, megvolt a szabadság minden tekintetben. Ő egy modern asszony volt, aki cigarettázott, akitől, amikor tizenhárom éves koromban elkértem az első csikket, akkor odaadta. Kávéházba járó ember volt, aki társaságban érezte jól magát. Ő vezette a háztartást nagyanyám irányítása alatt. Anyám a kassai felső leányiskolába járt, úgy emlékszem, volt egyszer valamilyen állása, tudniillik fiatal korában kapott egy tb-s fertőzést, amit hál’ istennek akkor a Tátrában ki is gyógyítottak, és azt hiszem, hogy akkortól a nagyanyám nem engedte semmilyen állásba. Azt, hogy bagózik, azt még elnézte, de hogy állásba menjen, azt már nem engedte. Napközben a háztartást vezette, délután elment kávéházba, moziba, színházba, olvasott rengeteget. Főleg barátnői voltak, általában férjes asszonyok - persze, voltak barátai is. Anyám és nagyanyám között nagyon jó baráti viszony volt. Nagymamám csak a fiúkat tartotta rövid pórázon. Olyannyira, hogy amikor Sándor bátyám, aki csak valamilyen rokkantnyugdijat kapott - ő a malomnál dolgozott, az is milyen dili volt a családban, hogy valaki vagy jogász, vagy malomnál dolgozik -, szóval ő nagyon szegény volt, néha még hitközségi támogatást is kapott, időnként elkergette a nagyanyám, hogy „voltál már a hitközségben?”, és ő akkor fölment és kapott valamilyen segélyt. De hát mindennap kávéházba járt és a legnagyobb élménye az volt, hogy egynéhány napra felment Pestre, kiült az EMKE-teraszra s nézte az életet. A nagyanyám mindig nagyon tudta az anyagi helyzetét, s ha későn jött haza este, megkérdezte, hogy „hol voltál?", s Ernő erre azt felelte „színházban”. „Miből mentél te színházba?" „A Burger befizetett” - mondta ötvenéves korában az én Ernő nagybátyám. A Burger, aki egy fakereskedő volt és a barátja. A család finanszírozása mindvégig a nagymama kezében volt, olyannyira, hogy még nagyon öregen is ő ment el bevásárolni, mert ő tudott sokféle nyelven alkudni, azon kívül ő tudta kiveszekedni a kóser mészárostól azt a darab húst, amit az sehogy sem akart volna neki adni.
