Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Melléklet

Interjúk 157

kommunisták

1923-ban egy Moskovits nevű kassai fiú, aki aztán 1945 után államtitkár lett Pozsonyban, szóval ez a Moskovits akkor azt mondta nekem, hogy „Háber, gyere közénk!”, és akkor én elmentem oda, a kommunista pártba, s ottan megint találkoztam a Lőwy Hermann-nal. Érdekes, hogy dadogott, mindamellett nagyon jól szónokolt. Na de hát mit kellett ott szónokolni? Szidni a burzsujokat, ugye, és éltetni Lenint. Persze, ezt sem vettem komolyan. De szép számmal láttam ott a mi zsidó fiainkat, Schönherz Zoltánt, a feleségét, Ungár Mártát, ügyvédgyerekeket.

Ausztriai tartózkodásomat négy év után már nem akarták az itteni katonai körök meghosszabbítani - akkor már kezdődtek a disznóságok itt is -, mert be kellett volna vonulnom katonának. 1933-ban bevonultam azért, hogy végre túl legyek rajta, és azt mondták, hogy csak 12 hónapig kell szolgálnom. Mit tesz isten, jönnek a nácik uralomra, erre föl meghosszabbították a szolgálatot 24 hónapra. Olmützben és Brünnben voltam, rögtön bekerültem a hadtestparancsnokságra, és nagyon jó dolgom volt, elsősorban azért, mert egy katolikus pap felkarolt. Ő elvitt mindig magával a templomba, és arra kért, hogy ha korzózni megyek, ne menjek ebbe és ebbe az utcába, mert ott a szudétanémetek laknak.

Szóval 1935-ben leszereltem, 1936-ban bevonultam megint hadgyakorlatra, 1937-ben újra hadgyakorlat, 1938- ban sürgős hadgyakorlat nyáron - jól jött nekem, mert amikor nyugdíjaztattam magam, beszámították a nyugdijamba. 1938- ban Prágába hívtak. És amikor levetkőztem az orvos előtt, akkor az azt mondta, hogy „hogy lehet az, hogy magának ilyen kvalifikációja van, amikor maga makkegészséges!” Azt mondtam az orvosnak isteni sugallatra, hogy nekem tuberkolózisom van. Erre kaptam egy papírost, hogy menjek a katonai szanatóriumba. Egy kis ablaknál kellett jelentkeznem, ott ült egy vörös hajú katona, német, és kérdezi tőlem csehül, hogy mi a nevem, mondom Háber Ferdinánd, született itt és itt, ekkor és ekkor, és kérdezi tőlem a vallást, s én azt mondtam neki, hogy „zsid”. Ő félreértette, mert csehül nem azt mondják, hogy római katolikus, hanem hogy „hzsimszki kától.”, és